Hidrológiai Közlöny 1941 (21. évfolyam)

Szádeczky-Kardoss Elemér dr.: A Dunántúli-középhegység karsztvizének néhány problémájáról

A Dunántúli-Középhegység karsztvizének néhány problémájáról ti9 mentén feküsznek, sőt sokszor a tőzeg alatt elrejtett karsztforrásokból nyerik a vizüket (a Keszthelyi-hegység vidékéről erre számos példát említhetünk), részben pedig közvetve, karsztforrásokból táplált folyók árterületén jelennek meg (pl. a Marcalság lápjai). Van egy harmadik karsztláp típus is: ennél közvetett karsztforrások szolgáltatják a láp vizét. Közvetett vagy másodlagos karsztfoírásoknak nevezhetjük u. i. az olyan forrásokat, amelyek nem a karsztvizes mészkőből fakadnak, hanem egy, azzal áteresztő rétegek útján összekapcsolt, leszálló forrást képeznek nem karsztos kőzetben. Ilyen pl. a gyenesdiási Szentjános-forrás. (54.) Az ilyen forrás szükségképen mélyebben fekszik, mint a tápláló karsztvízterület víztükre. — Ilyenmódon egyes dunántúli folyóink (pl. a Zala alsófolyása) táplálásában a triászvíz közvetett módon résztvesz. Hogy milyen nagy szerepe van a Dunántúlon az ilyen másodlagos karsztforrásoknak, azt igazolják Kogutowicz Károly vizsgálatai is, aki kimutatta (24. p. 49—-50.), hogy az 1928. évi nagy nyári szárazság után nem, vagy csak kevéssé apadtak a Balatontól Ny-ra fekvő zalai, a belsősomogyi és a Középhegység lábánál levő területek kútjai. Nyilván a hatalmas triászvíz-rezervoár táplálja az itteni talajvizeket. Egyébként a mészkőhegységek környékének feltűnő forrásgazdagságára, valamint e jelenségnek a triászvízzel való kapcsolatára már ő is ráutalt. Vizsgáljuk végül a triászvíz megcsapolását a Duna által. A triászvíztükör legerősebb lesüllyedése ÉK-en, a budai hegységben és ÉNy-on Gerecse-hegységben a Duna közvetlen megcsapoló hatásának a következménye. Minthogy azonban a peremi lápkoszorú és a Balaton erózióbázisa szintén a Duna, végeredményben az egész triászvíz-rendszernek a Dunába van lefolyása és a Duna vízrendszerébe tartozik. Ez azt jelenti, hogy az összefüggő triászvízrezervoár tükre mindenütt magasabb, mint a Duna szintje. Jelenti másrészt azt is, hogy a triászvíztükörnek a geológiai idők folyamán a Duna bevágódásával, ill. Alföldjeink viszonylagos süllyedésével együtt süllyednie kellett. A Keszthelyi-hegység esetében valóban kimutatható volt, hogy a karsztvíz eredetileg magasabban állott és jelenleg is lassú süllyedésben van. A Kisbalaton ismeretes jelenlegi zsugorodása (4.) is a karsztvízszint süllyedésének, ill. a Duna bevágódásának lehet a következménye. Ismeretes másrészt a Budai-hegységben és a Gerecsében is a termális működésnek, a karsztvíz eme gyakori peremi megjelenésmódjának a fokozatos süllyedése a Duna szintjének süllyedésével párhuzamosan. (49, 41, 39.) (Ez a kapcsolat szintén bizonyos ellenmondásban van azoknak az újabb külföldi karsztkutatóknak a felfogásával, akik a Grund-féle karsztvíztükör-elmélet kétségbevonásával együtt a felszíni erózióbázis hatását — „Vorflut" — is tagadják a karsztvíztükörre nézve.) Ha végül összevetjük a középhegységi triászvíztükörnek Alföldjeink