Hidrológiai Közlöny 1941 (21. évfolyam)

Pogány Béla dr.: Víz kutatására felhasználható geofizikai módszerekről

48 Dr. Pogány Béla Göttingában e módszer kifejlődésének. E módszer Heinrich Löwy és Gotthelf Leimbach akkor szintén Göttingában tanuló fiatal fizikusoktól származik. Eljárásuk abban áll, hogy különböző helyeken megmérik egy egyszerűen a Földre lefektetett antennának a kapacitását és a hullámhosszúságát, mely az antennát környező anyagnak, illetöieg ebben az esetben az altalaj vezetőképességének és dielektromos állandójának függvénye. Ez az eljárás az őse az összes indukciós elektromos módszereknek. Az eljárás egyik variánsát Leimbach szabadalmaztatta. Ez abból áll, hogy egy nedves, elektromosan jól vezető réteg, mint egy elektromos tükör, jól visszaveri az elektromágneses hullámokat és visszahatása a fölötte fekvő antennára maximális lesz akkor, ha az antenna alatti mélysége az antenna negyed hullámhosszúságának egész számú többszöröse, így egy forgókondenzátorral változtatva az antenna hullámhosszúságát, a vizes réteg mélysége kitapogatható. A ma leginkább használatos módszernél két I

x és I

2 ponton ismert erősségű egyenáramot, vagy alacsony frekvenciával kommutált egyenáramot vezetünk a földibe s a földfelszín 2 másik P

L és P„ pontjai között mérjük a potenciálkülönbséget. Különböző szerzők a négy I

1

7 I

2, P

l

t P

3 elektródát a föld felszínén különböző geometriai elrendezésben használták. A Wenner-iéle elrendezés az 1. ábrán látható. h —

l

[ Pf KAV1« h 1 m a „ « a . • a m 1. ábra. Az íj, P

l

f P,, I

2 pontok egy egyenesben vannak és távolságaik Ii Pj = Pj P

2 = P, L — a méter. Ebben az esetben, ha a battériából az L és I

2 elektródokon keresztül a Földbe vezetett és az A amperméteren mért áram erőssége / amp. és a voltméteren a P

x és P

2 pontok között mért potenciálkülönbség AV volt, akkor abban az esetben, ha a Földkéreg homogén, vagyis minden pontjában a (»fajlagos ellenállás értéke ugyanaz: L 2n a AV , av = q.——; {> = -.— ohm meter 2na I hol a méterekben mérendő.