Hidrológiai Közlöny 1941 (21. évfolyam)
Pogány Béla dr.: Víz kutatására felhasználható geofizikai módszerekről
46 Dr. Pogány Béla kialakulása, stb. Aszerint, hogy milyen jelenségek megfigyeléséről van szó, megkülönböztetünk gravimetrikus, magnetonetrikus, szeizmikus, elektromos, stb. módszereket. Legyen most Földünk felszíne az (x, y) síkkal határolva és a függőleges a „z" tengely. Akkor a földkérget alkotó anyagok valamely fizikai sajátságának, pl. sűrűségének, vagy fajlagos ellenállásának^ mérőszáma általában a hely, vagyis az x, y, z koordináták függvénye lesz az x, y-sík alatti féltérben: (>(x, y, z). Legyen továbbá V (x, y, z) a koordinátáknak egy függvénye, mellyel leírható valamely fizikai jelenségnek a kialakulása a Föld kérgében; ha V a nehézségi erő potenciálja, úgy leírja a nehézségi erőteret, ha V az elektromos erőtér potenciálja, úgy leírja a földkéregben kialakult elektromos előteret stb. Ha ismeretes a q (X, y, z) függvény, egyértelműen meghatározható a V (x, y, z) függvény, de ha megfordítva a V (x, y, z) függvény ismeretes, p (x, y, z) nem határozható meg egyértelműen. Különböző q függvények vezetnek ugyanazon V-re. A helyzetet még tovább nehezíti az a körülmény, hogy mérésekkel nem is jutunk a V (x, y, z) ismeretének birtokába, hanem a Föld felszínén végzett mérésekkel csak a V (x, y, 0) kétváltozós függvényt, a V függvénynek egy metszetét ismerjük meg. Az interpretálási probléma tehát q (X, y, z) meghatározása V (x, y, 0) ismerete alapján. Mivel ez nem egyértelmű, igyekeznek azt lehetőleg egyértelművé tenni geológiai, esetleges rendelkezésre álló fúrási adatok felhasználásával. Ezért minden geofizikai kutatásnál a geológus és fizikus kooperációjára van szükség. Egy fúrás, melyet például x,, y, ponton mélyítünk le, megismertet bennünket a q (X„ y 1 ( z) függvénnyel. Ezt igyekszünk azután extrapolálni az x- és y-tengelyek irányában, figyelemmel a V (x, y, 0) mérési adatokra. Ez az extrapoláció nagyobb biztonsággal történhetik, ha geológiai strukturák, dómok, antiklinálisok, vetők stb. feltárásáról, több-kevésbbé vízszintes és körülbelül állandó vastagságú rétegek vonulásának a megállapításáról van szó, mint akkor, ha pl. egy vízszintesen, vagy ferdén fekvő lencsealakú érctestet akarunk lokalizálni. Az előbbi esetben ugyanis összehasonlíthatatlanul nagyobb térfogatú része a földkéregnek vesz részt azonos q értékkel a felszíni V értékek kialakulásában, a mért fizikai hatás tehát erőteljesebb és sokkal mélyebbről is érezteti hatását. A kisebb térfogatokon belül lejátszódó változásai a ()-nak, melyeket a közvetlen kutatásnál, — mint például a lencsealakú érctest, vízerek stb. esetében — akarunk meghatározni, csak kisebb mélységekből, vagy nagyobb mélységek esetében csak a p függvény nagymértékű térbeli változásainál éreztetik hatásukat a felszínen V (x, y, 0) kialakításában. A közvetlen kutatási módszer — a geofizikai varázsvessző — ezért csak kivételes esetekben kecsegtet sikerrel. A második, a közvetett kutatási eljárás volt az, mellyel a geofizikai
