Hidrológiai Közlöny 1941 (21. évfolyam)

Szádeczky-Kardoss Elemér dr.: A Keszthelyi-hegység és a Hévíz hidrológiájáról

34 Szádeczky-K'ardoss Elemér dr. mély kút ásását 1939-ben 41 m mélységben fojtó gázak feltörése miatt abbahagyták. Az ásás eddig pontusi „sikáló" csillámos finom homokban és markazitgumós homokkőben haladt, 32 m mélységben alárendelt mogyorónyi dolomitmurvával, ill. kissé görgetett dolomitkaviccsal. A karsztvízszint magasságának ismeretében megállapíthatjuk, hogy a kiadósabb viz itt 60 m mélységtől kezdve várható s ha esetleg a hasadékos felsőtriász hiányában e mélységben még nem is üthető meg, mindenesetre megfelelő bélésezéssel idáig felszökő lesz. III. Rétegforrás a triász alaphegységben. A Szentmiklós-völgyi egykori pálos kolostor már alig felismerhető romjai közelében, a völgy keleti oldalán, kb. 320 m t. sz. f. magasságban van a Szentmiklós-forrás. A víz a karni Sándorhegyi mészcsoport itteni kibukkanásában ered. Ezek a tömör vízátnemeresztő rétegek itt DNy-i dőlésben vezetik le a felettük következő hasadékos nori fődolomit vizét. A két réteg határán lefolyó víz tör elő az itteni kis árok bemetszésén, kitűnő vizű régi híres forrás alakjában. A Szentmiklós-forrás tehát a felsőtriászban képzett igazi rétegforrás. (Bárha a Szentmiklósforrás mellett kisebb vetőt is fel lehet tételezni, semmi okunk sincs a forrást felszállónak tekinteni.) Minthogy felsőtriász alaphegységünkben mondhatni az egyedüli vízátnemeresztő réteg a karni márgás mészkőcsoport — ezenkívül csak a kösseni rétegek zöldes márgái szerepelhetnének ilyenekként, ha nem lennének túlvékonyak — s ez a csoport csak kivételesen bukkan elő az uralkodó nori fődolomit alól, ezért olyan kivételes ez a forrástípus a Keszthelyi-hegységben. összefoglalás. A Keszthelyi-hegység talajvizeit 3 csoportba foglalhatjuk: 1. A nori fődolomit karsztvize, délen 118—120, északon, ill. északkeleten pedig 126 m t. sz. f. magasságú vízszinttel. Rendkívül nagy vízbőség, többnyire konstans 12—14° C körüli hőmérsék és keveredések hiánya esetén állandó összetétel jellemzik. A nagyobb törésvonalrendszerek mentén azonban 42 C°-ot is elérő termákká változik. Triászvíz a tapolcai tavasbarlang és Melegtó, a keszthelyi Hévíz, számos forrás a hegységnek főleg déli és keleti peremén s a terület eddigi összes ártézi kútjának a vize. A hatalmas peremi lápok a Szigliget—tapolcai öbölben és a Hévíz-völgy mentén szintén a triászviz felszíni megcsapolásának eredményei. Maga a Balaton is részben nem egyéb a triászvíz felszíni felhalmozódásánál.