Hidrológiai Közlöny 1941 (21. évfolyam)

Papp Ferenc dr.: Rózsaszentmárton és környékének hidrogeológiai viszonyai

Rózsaszentmárton és környékének hidrogeológiai viszonyai 211 homokolás kezdetben 2% volt, amit kereken 1000 próbaszivattyúzás! óra alatt 0.001-%ra sikerült leszorítani. A búvárszivattyú 1941. május hó 7-én lett beépítve 38.26 m mélységbe s 33 m külszíntől számított leszívás mellett jelenleg állandóan 175 l/min. vizet termel. Az elkészített kútban a nyugalmi vízszint —22.43 m, illetve a tengerszint fölött 138.82 m. A kitermelt víz hőmérséklete a kifolyásnál 18.4° C. s 167 m mélységben mérve 22.7° C. A geotermikus gradiens a mélységben mért vízhőmérsékletből számítva 11.65 m. A rózsaszentmártoni 126. sz. vízkutató fúrás s a tőle 12 m távolságra lemélyített 126/a sz. vízfúrás, illetve negatív artézi kút legfontosabb hidrológiai eredménye — természetesen a víz-fakasztáson kívül — a rózsaszentmártoni mélységbeli víztartók felszálló artézi vizének nyugalmi vízszintjére vonatkozó azon megállapítás, hogy a nyugalmi vízszint, hosszú időn át való megfigyelések és pontos mérések alapján a t. sz. felett 138.75, illetve 138.82, azaz kereken 138.80 m-ben van. Ez a megállapítás főleg a környéken folyó és rohamosan fejlődő lignitbányászat szempontjából igen fontos. Gyakorlatilag ugyanis ez annyit jelent, hogy a lignitbányászat gazdaságosan és vízveszély nélkül csakis az artézi víz nyugalmi vízszintje — a bányászatra veszélyes víznívó — felett lehetséges. Hogy a nyugalmi vízszintmérések kiértékelésére mennyire kell vigyázni, legyen szabad példának felhoznom a 126. és 126/a sz. fúrások után lemélyített pár szénkutató fúrásban végzett vízszintmérések adatait. A 127. sz. fúrásban a fúrás befejezése után a nyugalmi vízszintet a t. sz. felett 189.74 m-ben mérték. Ez a mérési adat csak a pillanatnyi vízszintet, illetve esetleg az artézi víz nyugalmi vízszintje felett magasabban fekvő víztartók helyi nyugalmi vízszintjét rögzíti és semmi köze sincs a felszálló igazi artézi víz nyugalmi vízszintjéhez. A 128. sz. fúrásban a fúrás befejezése után az artézi víz nyugalmi vízszintjét a t. sz. felett 139.41 m-ben állapították meg. Ez a mérési adat már megközelítő pontosságú s ha hosszabb idő eltelte után végezték volna a mérést, egészen bizonyosan a vízszintet a t. sz. felett 138.80 m-ben állapíthatták volna meg. A 129. sz. fúrásban a nyugalmi vízszintet a t. sz. felett 196.30 m-ben mérték. Ez a mérési adat is helytelen, illetve úgy értelmezendő, mint a 127. sz. fúrásnál kifejtettem. A 130. sz. fúrásban a mérés eredménye a t. sz, felett 153.70 m volt s erre a mérési adatra is vonatkozik a 127. sz. fúrásnál kifejtett értelmezés. A 133. sz. fúrásban a nyugalmi vízszintet a fúrás befejezése után 24 órával 189.92 m és 36 óra után 173.92 m-ben mérték a t. sz. felett. Ebből a két mérési adatból nyilvánvaló, hogy a vízszintmérést csakis hosszabb idő eltelte után szabad eszközölni, mert amint a két mérési adatból lát-