Hidrológiai Közlöny 1941 (21. évfolyam)
Valtinyi László: A Szent Gellérthegy körüli források geodéziai felmérése
170 Papp Ferenc dr. között megszűrődik. Az a tény, hogy karsztvizet nagy ipartelepek, helységek évtizedek óta használnak ivóvízként (Dorog, Tokod, Tatabánya, Pápa) — megnyugtató kell, hogy legyen. A vegyi elemzés adatai alapján az egyes karsztvízszintek elkülöníthetők. Rozlozsnik— Roth—Schréter (38) Emszt Kálmán elemzési adatai alapján különbséget tudtak tenni a kőzetek szerint a karsztvizek között. triász dolomitból eredő források eocén mészkő 1000 g vízben levő szilárd alkatrész 0.5320 0.6904 0.4225 0.5476 0.5330 0.4170 Ca 0.0825 Mg 0.0490 Hó C° 15.5 0.0560 0.0574 17.2 0.0525 0.0535 19 0.0806 0.1094 18.5 0.0782 0.0535 0.0025 0.0010 16— 17.5 14.6 Hely Tömedék akna + 112 szint Tömedék akna + 44 szint Tokodi altáró V. sikló alja Tokodi altáró III. ereszke 6 em. Sárisápi források Tokod 24. sz. mélyfúrás Böckh H. és Ferenczi I. (2) szerint a megyehegyi dolomitban levő karsztvíz keménysége 12.6—15.6, a felső campilli dolomitban levő karsztvízé pedig 22.7. A fenti táblázat szerint tehát látni, hogy az összes szilárd alkatrész mennyisége az eocén mészkőben kevesebb. A triász dolomit karsztvizében jóval több a Mg, mint az eocén mészkőben. Az eocén mészkő karsztvizének hőmérséklete is alacsonyabb, mint a triász kőzetek karsztvizéé. A triász kőzetek adatait egymással egybevetve kitűnik, hogy a Mg az uralkodó alkatrész, ez megfelel annak, hogy a karsztvíz a dolomitban tartózkodik a legtovább. A csapadék összetétel töménységét hígító hatását Tatabánya X. sz. aknájából vett minta elemzési adataiból lehet megállapítani: összes szilárd <">sszes alkatrész keménység Lúgosság Ca Mg SiOa 1940. I. (fagy) 0.6320 44.3 9.48 0.1870 0.1387 0.0026 1940. III. (olvadás) 0.5152 33-3 9.93 0.2160 0.1631 0.0022 Az Országos Közegészségügyi Intézet Vízügyi Osztály mintaszerű nyilvántartóinak adatai is a csapadék higító hatását tanúsítják. A Dunántúli karsztvíz szilárd alkatrész maradékának szélső értékei: 2.39 (Tettye)—0.0134 (Bodajk) A Dunántúli karsztvíz szilárd keménységének szélső értékei: 77.0 (Tettye)—12.67 (Vilonya)
