Hidrológiai Közlöny 1940 (20. évfolyam)
IV. FEJEZET: Az ivóvíz - Pap Ferenc: Budapest vízellátásának mai helyzete
Budapest vízellátásának mai helyzete 187 is: a gépi technika hihetetlen fejlődésével szemben visszamaradt a gépi berendezések üzemi gazdaságossága. így szakadt aztán egyszerre a Székesfővárosra az a nagy feladat, hogy egyrészt modernizálni kellett a művek gépi- és egyéb berendezéseit, másrészt ugyanakkor elmulaszthatatlanul és gyorsan gondoskodni kellett a meglévő művek vízadóképességének bővítéséről is. A gépi és egyéb berendezés megújítását a Székesfőváros Vízművei 1928-ban, a vízműbővítés munkálatait pedig 1933-ban kezdte meg. Az első munka kivitelére 14.4 millió pengőt bocsátott a Székesfőváros a Vízmüvek rendelkezésére, a vízműbővítésre pedig további kereken 18 millió pengőt. A vízmübővítési munkálatok magukban foglalják a káposztásmegyeri vízmű kiegészítésén kívül egy teljesen új vízmű létesítését a budai oldalon és így együttesen mintegy 100.000 m : i napi új vízmennyiség biztosítását. Az új budai vízműnek kútjai a Szentendrei-sziget nyugati partján vannak telepítve, amelyeknek vizét betoncsatornákon át vezetjük le a sziget déli csúcsáig s onnan a szentendrei Dunaág alatt épített, vizet szállító alagútcsatornán keresztül e Dunaág jobbpartján megépített központi szivattyútelephez. A káposztásmegyeri vízmű adóképességének a fokozására pedig kisebb, mintegy napi 20.000 m 3 vizet szállító vízmüvet építettünk a sziget keleti partján, ugyanott az egymástól nagy távolságra épített régi kutak közé új kutakat telepítettünk és végre a Palotai-szigeten, annak a Duna élővize által mosott nyugati partján is új kutakat állítottunk elő, amelyeknek vize a régen megépített alagútcsatornán keresztül kerül a Duna alatt a balparton épült főszivattyútelephez. A káposztásmegyeri vízmű I. és II. számú átemelő és víztermelő szivattyútelepeihez tartozó szigeti kutak vizét szintén már kezdetben megépített egy-egy alagútcsatorna szállítja át a Duna alatt a balparton lévő szivattyútelepekhez. A mostani nagy beruházó munkákkal kapcsolatban a váci Duna medre alatt épült e vízvezető alagútcsatornák tartalékául a káposztásmegyeri vízmű számára két járható alagút, amelyekre különösen felhívom a figyelmet, mint olyan súlyosan nehéz vízépítési létesítményre, amelynek sikeres megoldása a Székesfővárosnak — más nevezetes alkotásai mellett is — büszkeségül szolgálhat. Természetesen gondoskodás történt abban a tekintetben is, hogy az új budai vízmű a káposztásmegyeri vízmüvei már a Szentendrei-szigeten a gravitációs csatornák útján össze legyen kapcsolva az egymást kisegítés céljából. Az utolsó egy pár év rendkívül intenzív munkája árán e nagy beruházó munkák most már a végső befejezéshez közelednek, aminek kö-
