Hidrológiai Közlöny 1940 (20. évfolyam)

I. FEJEZET: A mélységbeli vizek - Papp Ferenc dr.: Budapest gyógyvizei

Budapest gyógyvizei. A Hidrológiai Közlöny 1937. évi XVII. számú kötetében megjelent „Die warmen Heilquellen von Budapest" című munka kivonata, néhány újabb adattal, a sós- és keserüforrásokra vonatkozó résszel kiegészítve. Irta: dr. Papp Ferenc, műegyetemi magántanár. Budapest fürdőit és ásványvíz üzemeit ellátó gyógyforrások nagy száma és változatos vegyi összetétele földtani okokra vezethető vissza. E helyen akkor is fürdőtelep létesült volna, ha a város létesülésének feltételei nem lettek volna meg. Miután a települési tényezők egy nagy város kialakulását szabták meg, így ennek hatalmas méretei, színes keretei szinte elnyomják, elhomályosítják a város fürdő jellegét. A valóság e szempontból az, hogy a főváros területén 16 gyógyfürdő, 4 nagy ásványvízüzem legkülönbözőbb összetételű és sajátságú gyógyvize jut a napvilágra, az élet szolgálatába. Ez a vidék nem kezdettől fogva áll úgy előttünk, ahogy van, hanem küzdelmes múltra tekinthet vissza. A föld belső erői és a víz vívtak itt harcot és közben a föld és víz egyre nemesebb, egyre értékesebbé váit. A Dunapart nemcsak mint tájkép szép, hanem a föld kialakulása szempontjából is igen érdekes. Hegyvidék és síkföld találkozik e helyen. A Budai hegységben a föld középkorának elejétől (triász) való tenger üledékei: repedezett, vizetáteresztő dolomit, mészkő és márga rétegek kerülnek a felszínre, a völgyekben és a sík részeken pedig a föld újkorában e területet ismét elborító, tengervizet át nem eresztő agyagos üledékei találhatók. Ennek a nagy ellentétnek mélyreható okai vannak. A Budai hegység a föld középkorában kelet felé tovább folytatódott és csak mikor a föld új korában hatalmas földkéregmozgások támadtak, vált ketté ez a vidék és így a Budai hegység egy mélybe süllyedt területtől elvált, fennmaradt tanu. Ez nem merő feltevés, a Gellérthegyen felszínen levő dolomitot a városligeti I. sz. artézikútban 917 m mélyben érte el a fúró, a II. sz. városligeti artézikútná) pedig a Jánoshegy tetején levő (ú. n.