Hidrológiai Közlöny 1940 (20. évfolyam)

I. FEJEZET: A mélységbeli vizek - Majzon László dr.–gróf Teleky Géza dr.: A városligeti II. számú mélyfúrás. Szent István-forrás

A városligeti II. számú mélyíúrás 59 A később lerakodó fiatalabb üledékek ennélfogva a medence peremétől befelé húzódva, mindinkább vastagabb kifejlődést érhettek el. A pesti oldal mélységbeli szerkezetével különösen Schafarzik F. (26 p. 9., 15. p. 690., 29. p. 104., 28. p. 466.) foglalkozott, ki már 1898-ban közölt egy szelvényt, melyet kisebb változtatásokkal másoknál is megtalálhatunk. így Böckh H. (25. p. 52.), id. Lóczy L. (8. p. 123.), Papp K. (10. p. 624.), Mádai L. (23.), Vendl A. (50. p, 12. és 3. p. 277.) és Papp F. (14. p. 110.) közlik különböző munkáikban a terület szelvényét. A mélyfúrás faunája. Amint már említettük, a fúrás rétegminta anyagából a tortonien és helvécienbe sorozott üledékek tartalmaztak meghatározhatatlan kövülettörmeléket. Ezenkívül a tortonien rétegeiből Dentalium sp.-ek, az alsómiocénnek számított édesvízi rétegekből két fajhoz tartozó Hydrobia sp., ostracoda teknőcskék és chara mocsári növény magocskái kerültek elő. Otolithusokat elég gyakran zárnak magukba a tortonien, spatangida tüskéket, szivacstűket, ez utóbbiakat sokszor elég nagy tömegben (151.60— 151.95 m.-ben) a tortonien és helvécien rétegződései. A helvécienben már ritkábbak a spatangidatiiskék és a szivacstestük s csupán elvétve kerülnek elő a rétegminták iszapolási maradékától. Hasonló a helyzet a kattien üledékeinél is, hol csupán néhány spatangia tüske volt található. Annál gazdagabbak az egyes rétegek foraminiferákban, amit már Zsigmondy V. (6. p. 66.) is megemlít. Jó megtartású állapotuk, gyakori előfordulásuk úgy meghatározásukat, mint az egyes emeletek megállapítását is lehetővé tette. A foraminiferák vizsgálata alapján a következőket állapíthatjuk meg. Érdekes, hogy a pleisztocénbe sorozott durvaszemű rétegekben is találtam belőlük néhány erősen kopott, töredezett héjat 7.65—17.10 m. között. Néhány Robulus sp., Amphistegina vulgaris d'Orb. és egy fajra meg nem határozható Amphistegina sp. voltak ezek, melyek a tortonien korban éltek. Megjegyzendő, hogy a fúrás tortonien rétegei vizsgálataim szerint nem tartalmaztak Amphisteginákat s ide, a fúrás pleisztocén rétegeibe is távolabbi helyről sodortattak be, amit jól bizonyít töredezett, kopott előfordulásuk. Ezek az említett fajok, héjuk vastagságánál fogva elég jól bírhatták a szállítást a főváros környéki tortonien rétegből, bár eddig az irodalom (51., 52., 53., 54.) nem emlékezik meg Amphisteginákról Budapest környékének tortonien rétegeiből. Eddig ismert legközelebbi hely, ahol Amphistegina előfordul (55. p. 13.) a csomádi miocén. A tortonien rétegeit (17.10—162.10 m.) foraminiferák vizsgálata alapján feloszthatjuk a következő részekre.