Hidrológiai Közlöny 1940 (20. évfolyam)

I. FEJEZET: A mélységbeli vizek - Majzon László dr.–gróf Teleky Géza dr.: A városligeti II. számú mélyfúrás. Szent István-forrás

A városligeti II. számú mélyfúrás 35 helyén" jelzi a fúrás helyét. Más munkájában (13. p. 137.) „a Millenarisemlék helye" szerepel s az ehhez csatolt két térképen az eddig is mindenütt 10. sorszámmal jelzett fúrás, az emlékműnek a vezérek lovascsoportjától kissé É.-ra van feltüntetve. Vendl A. (3. p. 274.) írja, hogy a régi fúrás „ az ezredévi emlékoszlop mellett" fekszik. Papp F. (14. p. 223—225.) jólsikerült fényképfelvétellel is rögzíti a Városliget I. számú mélyfúrásának helyét. A vizet innen, mint azt Schafarzik F. (15. p. 693.) említi „a járda alatt vezetik a fürdőbe". E régi fúrás geológiai adataival, sztratigráfiájával s az ebből adódó fővárosunk altalajának tektoniaki képével sokan foglalkoztak. Szabó J. (16. p. 41.) geológiai kézikönyve, majd más munkája (17. p. 122.) közli a Zsigmondy-féle szelvényt s az 1893-ig ismert fúrások között mélység tekintetében a harmadik, a hőfok szerint az első helyre sorolja (17. p. 125.). Böckh H. (25. p. 51.) geológiai kézikönyvében szintén megemlékezik a városligeti mélyfúrásról. A fúrásban már Zsigiuonytól (6. p. 80.) említett az idősebb oligocén rétegekben (676.93 m-től a szénig) észlelt gáz az első adatunk az alföldperemi szénhidrogének lehetőségeire. Papp K. (10. p. 668.) a városligeti fúrólyukban jelentkezett gázt az őrszentmiklósi 1912-ben fúrt kút rupélien rétegeiből előtört földgázzal azonosítja. Ezt említi Pávai Vajna F. (18. p. 145.), Vadász E. (19.) és Ferenczi I. (20. p. 141.) is. A fúrás sztratigráfiai beosztását a különböző kutatók felfogása szerint a túloldali táblázat ábrázolja. Itt csupán azok soroltattak fel, kik a fúrás teljes rétegsorozatának beosztását tárgyalták (Vannak ugyanis, akik csak egyes szintekről emlékeztek meg. így az előforduló 0.89 m vastagságú szénről.). Schafarzik F. több munkájában (11., 15., 26., 27., 28., 29., 47.) ír a rétegsorozatról. Felső- és alsómediterrán különválasztva szerepel nála, a kiscelli agyag kora alsóoligocén, a széntelep felett fekvő mészmárga pedig nummulinás mészkő, melyet azután Mádai L. is átvett (23.). Schafarzik egyik heíyen így ír (29. p. 17.): ,,a harmadkor eme rétegsorozatában az édesvízi és brakkos alsóeocén lerakódások, továbbá a partközeli felsőeocén nummulitos mészkő és az alsó oligocénkori briozoumos és a budai márga mindössze csak vékonyan (12 m) vannak képviselve". Később máshol (30. p. 189.) szerinte ,,a 326.5 m. vastagságú kiscelli agyag mélyebb medenczeiilepítése mellett a budai márgából már egyáltalában semmit sem találtak". De másutt is (11. p. 35. és 28. p. 466.) kitér a kiscelli agyag és a budai márga vastagsága közötti viszonyra. A Budai-hegységben a márga vastagabb, az agyag vékony s 30—50 m-re tehető, míg a hegységtől K.-re, a tenger medencéje felé haladva a márga vékonyabb s a kiscelli agyag tetemesen növekszik. Schafarzik ezt avval magyarázza, hogy a hegység a K.-i törésvonal mentén lépcsőzetesen a mélybe süllyedt és így nagyobb mennyiségű iszap befogadására vált alkalmassá. 4*