Hidrológiai Közlöny 1940 (20. évfolyam)

VII. FEJEZET: Varia - Száhlender Lajos dr.: A budai keserűvizek története és gazdasági jelentősége

322 Dr. Száhlender Lajos A másik szemetszúró jelenség ezen elemzési adatoknál a 4. tizedes. Az elemzési adatok nem grammokban, hanem szemerekben vannak megadva, 1 szemer kereken 0.065 gramm s így a Say Mór elemzésében a timföld mennyiségének 0.0491 szemer utolsó tizedese 0.0065 mg.-nak, vagyis 6.5 gammának felel meg. E nagy pontosság feletti bámulatunkat megzavarja az, hogy a párhuzamos szerző, Nendtvich elemzésében a timföld 0.0230 szemerrel szerepel, vagyis a két adat között több mint 100%-os az eltérés. Még feltűnőbb az, hogy míg Say Mór elemzésében a szikhalvag (NaCl) gammákig menő pontossággal — polgári fontonként 18.8498 szemerrel, tehát literenként közel 2.5 grammal — szerepel, addig a párhuzamos elemzés szerint a vízben szikhalvag egyáltalán nincs. A gammák, vagyis a milliomod grammok (a hatodik tizedes) tehát lehet, hogy pontosak, csak az egészekben van a hiba. Nem pellengéreztem volna ki e fontoskodásnak, komolytalannak tekintendő eljárást, ha nem találkoznánk ma is elég gyakran e jelenséggel. A budai keserüvizek felfedezését megbízhatóan, más egykorú irodalmi adatokkal egyezően Török József így írta le: ,,A budai jelenleg már közhasználatnak és kelendőségnek örvendő keserűvízforrások 1853-ban fedeztettek fel a Gellért- és Sashegy déli lejtőjén az úgynevezett Sasvölgyben, egy kútásás alkalmával, mely Schleisz György budai polgár telkén talált helyet. Midőn t. i. a kút ásása közben 3 öl mélységre lehaladtak, egy gazdag vizű forrásra bukkantak, melynek vize azonban keserű volt. A sors úgy akará, hogy ezen vizet a többek közt egy oda vetődött asszonyság, ki szomját nyári hőségben csillapítani akarta, ízlelje meg, ki is azt azonnal piillnai víznek nyilvánítá, s tanácsolá tulajdonosának, hogy szakértőnek mutassa bé. A tulajdonos megfogadá az igét, s így került a forrás Unger Ferenc Buda városi gyógyszerész úr vizsgálata és észszerű kezelése alá. E fölfedezést nyomban követték a többiek, úgy, hogy jelenleg már 4 tulajdonosnak vannak e tájon keserűvíz kútjai, ú. m. Hausner, Unger, Böck és Neuwerth uraknak." Az 1853—54-ben feltárt keserűvizek csakhamar szép keresletnek örvendenek s Wachtel szerint az Unger-féle kutak (Erzsébet-forrás) több, mint évi 50.000 palackot hoztak forgalomba. Az igazi nagy siker azonban csak 10 évvel később, 1863-ban következett be az őrsödi lapályon felfedezett keserüvízkúttal. Tulajdonképen a tíz évvel ezelőtti eset ismétlődött meg. Bayer József budaőrsi földművelő, kinek e terület azon időtájban tulajdonát képezte, kutat ásott gazdasági célokra, de vizét nem tudta használni, sem ember, sem állat nem akarta inni. Mint a környékbeli lakosság általában Bayer is posztószükségletét Saxlehner András Váci-utcai Fekete kutyához címzett posztókereskedésben szerezte be. Saxlehner András vevőinek ügyes-bajos dolgaiban is segítségükre volt. Panaszával, hogy gazdaságához nem tudott ivóvizet