Hidrológiai Közlöny 1940 (20. évfolyam)

VI. FEJEZET: Az esővíz - Szabó János: A székesfőváros csatornaépítkezései, tekintettel az agresszív vizekre

308 Szabó János az előírásnak megfelelő szemösszetételií, betonkeverésre alkalmas kavicsanyagot. A feltételek értelmében a csatornaépítésnél használt beton szilárdsága 28 napos korban legalább 250 kg/m

2 cm s a szilárdság mellett még a beton vízzáróságát, valamint vízfelvevőképességét is ellenőrzik. Fontos az is, hogy a betonrészeket lehetőség szerint a munka megszakítása nélkül állítsák elő, mert a hézagok a káros hatást fokozzák. Bebizonyult azonban, hogy a beton jósága és tömörsége bármilyen gondosan állították a betont elő, a romboló hatást legfeljebb időben késlelteti. A beton szigetelő-anyagokkal való bevonása nem bizonyult a szulfátos talajvizek ellen minden esetben megbízhatónak. Tapasztalatok vannak ugyanis arra, hogy még a háromszoros rétegű szigetelés, melynek vastagsága mintegy 10 mm volt, sem tudta megakadályozni, hogy a talajvíz a csatorna falát mégis néhol át ne nedvesítse, majd szét ne rombolja. A magasépítmények szigetelése, ahol pl. kész, felmenő falak szigeteléséről van szó, tökéletesen hajtható végre. Csatornaépítésnél azonban a nedves munkagödörben, az oda lefektetésre kerülő csatornának előzetesen kel! szigetelő ágyazatot készíteni, hogy az ebbe az ágyazatba csömöszölt betonhoz talajvíz ne férhessen. Ezt a munkálatot a gyakorlatban nem lehet pontosan és megbízhatóan végrehajtani. Ennek következtében az egyes szigetelő-rétegek tökéletlen illesztésein, vagy a később támadt hajszálrepedéseken át a talajvíz mégis eljut a betonhoz s a káros hatásra meg van a lehetőség. Szigetelésnek tehát csak ott lehet helye, ahol a szulfát töménysége nem nagy s így a kémiai tömeghatás is kisebb. A háborút követő években a fővárosnak az aggreszív talajvizekhez fűződő problémája különleges jelentőséget nyert, mert általános volt az a jelenség, hogy az új házak nem a meglévő közműhálózat mentén fekvő üres telkeken épültek, hanem a város külső, talajvizes perifériáin keletkeztek egyre újabb és újabb családiház-telepek, amelyeket csatornázni nem lehet. Ez a külterjes családiház-települési irányzat ellentétben állott a fővárosnak azzal a pénzügyi követelményével, hogy a közönség a közmüvek időelőtt való létesítésétől mentesíttessék. Amikor az út- és csatornaépítési ügyosztály 1932-ben első ízben dolgozta ki az aggreszív talajvízben a csatornák építésénél követendő irányelveket, a főváros Útügyi Intézetének kísérletei, valamint igen beható külföldi tanulmányok nyomán abból kellett kiindulni, hogy a tudomány mai állása szerint a szulfátos talajvíznek minden tekintetben ellenálló betont előállítani nem lehet. Ha ugyanis a káros anyagok töménysége nagy, akkor csak zsugorodásig égetett, szulfát-álló kémiai építőanyag, még pedig kőagyagcső, vagy különleges tégla, illetve aszfaltcső alkalmazása jöhet szóba.