Hidrológiai Közlöny 1940 (20. évfolyam)

VI. FEJEZET: Az esővíz - Zaitz László: A városok csatornázása

292 Zaitz László tornát annak elkészülte után be is temették, a csatorna alatt mélyen húzódó kavicságy a talajvizet elvezeti. A fővárosban a rákosvölgyi és kelenföldi részeken a csatornaépítés befejezése után a kutakból általában a víz kiapadt, a nedves pincék és alacsonyan fekvő nyirkos lakások pedig kiszáradtak. Ha figyelembe vesszük, hogy a nedves lakás mennyi izületi bajnak, a reumának, a csonttuberkulózisnak lehet okozója, akkor a csatornázásnak ezt a talajvízszintleszállító hatását a lakosság egészségének szempontjából külön kell értékelnünk. Az utóbbi években Németországban a kölcsönökből a lakásépítkezések, valamint a végrehajtott szükségmunkákkal kapcsolatban különösen a vidéki városok csatornahálózatát fejlesztették nagymértékben. Tették ezt éppen egészségügyi és nemzetgazdasági szempontból. Rájöttek ugyanis arra, hogy a lakosság ellenállóképessége a fertőzésekkel szemben a háború és az azt követő rossz gazdasági viszonyok miatt amúgy is meggyengült s a fertőző betegségekre hajlamosabb lett, mint a háború előtti években volt. A fertőző betegségekkel szemben való harcban pedig a lakosság városias együttélése mellett a csatornázás egyik leghatékonyabb fegyver. Minden betegség, amit meg lehet akadályozni, nagy nemzetgazdasági értékek megmentését jelenti, mert eltekintve attól, hogy az egészséges nép jobbat és többet tud termelni, mint a beteg, de a kórházak és betegpcnztárak igénybevételének elmaradásával, valamint a munkaképtelenség csökkenésével a gazdasági életben tényleges megtakarítások is jelentkeznek. A mi vidéki városaink sajnos nem követték ezeket az elveket, mert amikor külföldi kölcsönöket beruházó célokra könnyen lehetett szerezni, a legtöbb helyen inkább szállodákat és strandfürdőket építettek. így állott elő azután olyan helyzet, hogy például a közel 50.000 lakosú Kiskúnfélegyházának van igen szép szállodája és fürdője, ellenben csatornázása nincs. A legutóbb fellépett tífuszepidémia miatt 58.000 oltást kellett adni a lakosságnak. Ennél az esetnél nemcsak a nagymennyiségű oltóanyag költségei jönnek figyelembe, de a munkaidőveszteség is, ami a tanyai lakosságnak az oltásokra való behívásával együtt járt, tekintetbe véve azt is, hogy a lakosságot legtöbbször csendőrökkel s közigazgatási erőszakkal kellett az oltásokra kényszeríteni. Az itt előadottak alapján tehát, ha a háborúban s az azt követő idők rossz gazdasági viszonyai közepette amúgy is legyengült népünk egészségi viszonyait javítani akarjuk s ha a lakosságtól elsősorban a fertőző tömegmegbetegedéseket kívánjuk távoltartani, ezt a törekvésünket úgy tudjuk minél hatékonyabban elősegíteni, ha a városok csatornázásának ügyét minden rendelkezésre álló módon támogatjuk.