Hidrológiai Közlöny 1940 (20. évfolyam)

Vitális István dr.: Böhm Ferenc emlékezete

Böhm Ferenc emlékezete. (1881—1940.) A 3. sz. mellékleten arcképpel. Irta: dr. Vitális István egyet. ny. r. tanár, tud. Akad. 1. tagja. Böhm Ferenc miniszteri osztályfőnökben 1940. évi július hó 1-én sokoldalúan képzett, széles látókörű, nagytehetségű, alkotó, szervező és irányító bányamérnököt vesztettünk el. Böhm Ferenc bölcsője ott ringott a vadvirágos Mecsek alján: Pécsett. Jókai „fekete gyémántja": a kőszén hazájában szerette meg a bányász-életet. A nemes ércek klasszikus területén: Selmecbányán képezte ki magát oki. bányászmérnökké. Majd, mint segédmérnök a M. kir. Földtani Intézethez beosztva, elsajátította az ásványkincsek felkutatásának alapvetését: a geológiai felvételezést és térképezést. A földtan iránt élete végéig mindig melegen érdeklődött. Alapos és sokoldalú elméleti és gyakorlati ismerettel felvértezve, Erdélyben kezdte meg gyakorló bányamérnöki szolgálatát. Sármáson az általa mélyített fúrás tárta fel a földkerekség egyik legnagyobb földgázforrását. Böhm Ferenc neve egy csapásra ország-világ előtt ismert lett és hivatali pályáján tüneményes gyorsasággal emelkedett fölfelé. Trianon után a kormány a maradék-ország kincstári bányászatának irányítását reábízta. Különösen Recsken ért el szép sikert, az új feltárásokkal és a flotációs ércelőkészítés bevezetésével. Recsken a világháború előtt évente átlag 4.3 kg aranyat termeltek, a flotáció alkalmazásával az évi aranytermelés néhány év alatt évi 150 kg-ra emelkedett. A komlói kincstári feketeszénbányászatot ugyancsak Böhm fejlesztette ki. A nagyharsányi aluminiumérc felkutatását is ő indította meg. Minden iránt érdeklődött, minden törekvést segített szellemileg, sőt anyagilag is, ami