Hidrológiai Közlöny 1940 (20. évfolyam)

V. FEJEZET: Biológiai rész - Entz Géza dr.: Tájékoztató Budapest és környéke hidrogiológiai viszonyairól

204 Dr. Entz Géza megfigyeléseket tenni hozzánk, botanikusok, zoológusok egyaránt. Kriesch Jánosnak (25) a Gobius marmoratusról írt tanulmányát, Margó Tivadar (29) összefoglaló művét Budapest és környékének állattani tekintetből, Chyzer Kornél (6, 7, 8) rák-tanulmányait és Hazay Gyula (35) pompás malakológiai kutatásait említem fel csupán.

1 Ma mindazok a teriiletek, ahol e kutatások végeztettek, teljesen megváltoztak. Ahol még 50 éve is a homokon Vipera rákosiensist fogtunk, ma gyárak és kislakások tömegei állanak. A Rákos-patak rákjáért talán Rákoskeresztúrig kell elmenni, egykori mocsaras kiöntéseiben puhatestűeket pedig hiába keresünk ma a Rákospalotát Zuglóval összekötő utcasorok között. Mindez már a múlté. De a természet életösztöne azért sokat megmentett számunkra, az emberi munka pedig új biotópokat teremtett, a mesterséges tavak, kútmedencék és vízesések, a vízvezeték mind olyan területek, ahol új élet sarjad. Idegen földrészből behurcolt növények és állatok szaporodnak el a melegvizű lukácsfürdői tóban. A Duna mentén keleti állatok nyomulnak be, úgyhogy van némi kárpótlásunk azért, hogy nem gyüjthetünk ott, ahol ifjúkorunkban mi, vagy régebben apáink „pocsolyáztak". Margó Tivadar (29) 1879-ben a XIX. század hetvenes évekig terjedő vizsgálatok eredményét foglalta már említett müvében össze. Hogy mit tettek és mit ismertek Budapestről és környékéről zoológusaink a millenium évében, az a Kir. Magy. Term. Tud. Társulat-tól kiadott a Magyar Birodalom Állatvilágában fellelhető, illetőleg onnan összeállítható. De hogy ma, majdnem 50 évvel milleniumunk után, mit tudunk, arra nézve összefoglaló munka nincsen. E tekintetben a haladásról csak az a néhány tanulmány nyújt felvilágosítást, amelyeket a melléklendő jegyzék felsorol. Amit ma tudunk, annak jellemzésére szolgált néhány előadás, de hogy mit szeretnénk tudni, az a jövő programmja. Vár az öreg Duna, mely biológiai felkutatását Dudich Endre egyetemi tanár évek óta méltán szorgalmazza. Már a megvalósulás állapotába jutott a Duna-kutatás, midőn két katasztrofális haláleset ezt a szép tervet ismét tovább tolta évekre. Pedig e terv megvalósítása kötelessége Budapestnek, illetőleg fővárosunk biológusainak. Ez a feladat csak nagyszámú kutató tervszerű együttmunkásságával valósulhat meg. De sajnos, olyan biológiai megfigyelő állomáshálózat, mint amilyennel a meteorológusok dicsekedhetnek, a biológusok előtt, ma még csak délibáb. Még egy dunai kutatóút, vagy egyetlen dunai biológiai állomás se valósulhatott meg mindezideig. Reméljük, hogy a Nemzetközi Dunabizottság, melynek Unger Emil alapítása