Hidrológiai Közlöny 1940 (20. évfolyam)

IV. FEJEZET: Az ivóvíz - Pap Ferenc: Budapest vízellátásának mai helyzete

Budapest vízellátásának mai helyzete 185 kevesebb lakosú községnek van központilag egységesen megoldva a vízellátása. Viszont nincs önálló vízmüve 3 törvényhatósági városnak, 27 megyei városnak és 56 tízezer lakoson felüli nagyközségnek. A többi községekben a vízellátás — amint már említettem — csak kutakból történik, illetve nem központi vízmüvek útján. Vagyis az ország 8,900.000 lakosából csak 1,900.000 van vízvezetéki ivóvízzel ellátva, az ország 7 millió lakosa pedig kútvizet iszik, nagyrészben az egészségre káros, vagy könnyen károssá válható viszonyok között. Ebből a szembeállításból önként következik, hogy ezen a visszamaradt állapoton késedelem nélkül segíteni kell éspedig a falvak számára az egészséges ivóvíznek egyelőre megfelelő és kellő ellenőrzés alatt álló kutak útján és legalább a nagyobb közületekben a vízellátás központi megoldása által, mégpedig intézményesen megoldott felsőbb irányítás és ellenőrzés mellett különös tekintettel arra, hogy anélkül sokszor meg nem felelő, az összlakosságra káros és indokolatlanul költséges megoldások jönnek létre, mint erre az országban több esetben van példa. A kezdeti állapot természetesen a fővárosban is az ősi megoldáson alapult. A mai Budapest területén az első vízmüvet Aquincum vízellátására a rómaiak építették 2000 évvel ezelőtt. Az óbudai Szentendrei-út mentén ma is láthatók a 2300 fm hosszú aquaduct maradványai. A vizet a Rómaifürdő ma is működő forrásai szolgáltatták. A középkorban Mátyás király budai palotájának is volt vízvezetéke, amely a vizet a Svábhegy egyik forrásából nyerte. A törökök a XVI—XVII. században a Duna vizét emelték taposómalmok segítségével a várba. Később Budapest, főleg annak pesti oldala, kutakból látta el magát vízzel, még ezelőtt 60—70 esztendővel is. Ennél a vízellátásnál azonban a főváros nagy fejlődésével kapcsolatban természetesen nem maradhatott él a baj: a járványok ismételten figyelmeztették a város vezetőségét arra, hogy már túlontúl megérett a kérdés a vízellátás ezen módjával való szakításra és központi vízellátásra való áttérésre. Ez a mult század 70-es éveiben aztán be is következett. A központi vízellátásra való törekvés útján az első létesítmény a pesti oldalon a régi Flotilla-téren, a Margit-hídtól északra előállított szűrőberendezés volt, amelyen a Duna nyers vizét kívánták átalakítani egészséges ivóvízzé. Majd a budai oldalon épült a mostani budaújlaki vízmű és az előbb említett Kossuth Lajos-téri szűrőberendezést váltotta fel az ottan ma is