Hidrológiai Közlöny 1940 (20. évfolyam)

III. FEJEZET: A csapadékvíz - Berkes Zoltán dr.–Kakas József dr.: A csapadék eloszlása Budapest területén

176 Dr. Berkes Zoltán és dr. Kakas József közben dinamikusan lehűl, 100 méter magasságonként kb. l°-ot. A légtömeg hőmérséklete bizonyos magasság elérése után már harmatpont alá kerül, ilyenkor megindul a kicsapódás, vagy a már megindult kicsapódás fokozódik. A hegység túloldalán azonban már alászáll a légtömeg, itt dinamikusan felmelegszik, de 100 méterenként már kb. 1—li^°-kal. Viszonylagos nedvessége ezáltal csökken, s így a csapadékképződés is megszűnik. Ezt a jelenséget nevezik különben főnnek. Sokszor látni, különösen télidőben a Jánoshegy—Svábhegy gerince alatt délkelet felé finom felhőfoszlányokká szakadozni az alacsonyan húzó nimbostmtus felhőzetet. Vannak hegységek, amelyeknek egyik oldalára földrajzi helyzetük következtében sokkal gyakrabban érkeznek alacsonyan vándorló, esőfelhőkkel terhes légtömegek, mint a másik oldalukra. Budapest szeles napjainak széliránya közel 80%-ban W és NW irány között mozog, de sok az SW is. Viharos Szeleinknek meg éppen 88%-a WNYV—NW között van. Feltehető tehát, hogy a budakörnyéki hegyek északnyugati oldala lesz a csapadékosabb, délkeleti oldala a szárazabb. Végeredményben a szintkülönbségek nem olyan nagyok, hogy az egyik oldal csapadékgazdagságával szemben a másik oldal teljesen száraz maradna, sőt a szél sem kizárólagosan egyirányú, de vizsgálatunk arról győz meg bennünket, hogy területünkön több az esö mennyisége a hegységek NW oldalán, mint a SE oldalon. Ezzel együtt jár az is, hogy ahol a légtömegeket, ha kis mértékben is, de fölemelkedésre kényszerítő hegységeink között a légtömegek leggyakoribb vonulási irányával egybeeső széles völgyek vannak, mint pl. a Vörösvár—Óbudai völgy, nemkülönben a Nagykovácsi-—Hűvösvölgyi vonal (az Ördögárok völgye), ott a csapadék mennyiségének alacsonyabbnak kell lennie. De alacsonyabb kell, hogy legyen a csapadék mennyisége a NW irányra már majdnem merőlegesbe kanyarodó Budaörs—Kelenvölgy—Lágymányos vonalon is, valamint a hegyvidékkel szemben, a Duna balpartján elterülő pesti síkságon is. Hogy ez a valóságban így is van, bizonyítják izohieta térképvázlataink. Vázlatunkat közel 60, a főváros területién, valamint a közigazgatási határ közvetlen környékén fekvő állomások adatai alapján készítettük. Térképeink közül legjobban látszik a most vázolt domborzati hatás az 1932—38. közti esztendő átlagértékén. Joggal feltehető a kérdés, miért éppen 7 esztendős átlagértékek alapján készítettünk Budapestről csapadéktérképet, mikor a középérték annál jellemzőbb valamely éghajlati elemre, minél hosszabb adatsorból alakíttatott ki. Azonban az ilyen változatos domborzattal rendelkező terület áttekintéséhez sűrű állomáshálózat kívánatos, elég sűrű állomáshálözat pedig csak 1932-től kezdve áll fenn, s mert — mint