Hidrológiai Közlöny 1940 (20. évfolyam)

II. FEJEZET: A karsztvíz - Szabó Pál Zoltán dr.: A mecseki karsztvíz

A mecseki karsztvíz 143 úgyhogy a szármáciai fedőrétegeket vízelvonó tárnákkal megcsapolták és a víz szintjét a főakna 400 méteres mélypontjára süllyesztették. A karsztvízkutatás egyik eldöntetlennek mondható kérdése: Vájjon van-e egységes karsztvízszint? Erre vonatkozólag a tettyei kutatások a következő megfigyelést szolgáltatták. A Tettye-fennsík északnyugati sarkában 234 m magasságban tör elő a karsztos forrás (C. 3. Ny-i). Ettől a forrástól kb. 200 m-nyire keletre (C. 3. K-i), valamivel magasabb szinten aknát mélyítettek. Az akna 40 m mély, tehát jóval a forrás fakadási szintje alá helyezkedik. Az akna fenekéről 80 m hosszú vízszintes tárót vájtak nagyjában északnyugati irányban. A tárnából 3 egyenkint mintegy 120 m hosszú magfúrást indítottak a triász mészkőben vélt és tárolt karsztvíz megszerzéséért. Számbajöhető eredményt csak az egyik magfúrás hozott, mely egy embertörzsnyi vízjáratot tárt fel. A tárna és a furatok teljesen összetöredezett mészkőben haladnak. A mészkő át és át van szőve holt járatokkal, melyek sürü iszapos agyaggal vannak kitöltve. Az iszapos agyagban recens csigák találhatók. Az akna létesítésekor a Tettye-forrás kb. 2000 m

s vízhozama mellett kereken 600 m

3 napi állandó vizet szolgáltatott. Az 1939. évi szárazság idején a Tettye-forrás vize 500 m

3-re csökkent, az akna azonban csak 300 m

3-re. A szárazság elmultával a tavaszi hozama ismét 600—700 m

3-re emelkedett. A két karsztvíz tehát egészen máskép viselkedett a száraz évszakban. A mély akna karsztvize állandóbbnak mutatkozott, mint a Tettye-forrás. 1939. év szeptemberétől az akna vizét szivattyúzzák. Ezen erőszakos vízelvonás a Tettye-völgyében a mélyebben fekvő Óforrás és a Ptispökmalmi-forrás vizét lényegesen csökkentette, ellenben a szeptemberi-októberi szárazság következtében megcsappant Tettyeforrás vizét nem befolyásolta. A Kniffer-forrás vize is állandó maradt. Olyan karsztvízszintről tehát, mely hidrosztatikai egyensúlyt jelent, nem beszélhetünk. Természetesen nincsen kizárva, hogy egyes réseken átszivárog a víz. Az időjárás ingadozását, a csapadékos napokat az akna már kevésbbé érzi meg, épígy a mélyebb szinten eredő források sem. Ha tehát nincs is közlekedőedények törvényeinek megfelelő állapot a mészkő belsejében, leszögezhető, hogy a mélyebb rétegekből táplálkozó vizek vízszolgáltatása állandóbb, tartalékjuk tehát nagyobb és szétasztottabb, mint a felsőbb rétegekben. Egyes földalatti vízrendszerek nagyjában önállóknak mondhatók. Térjünk át Tubestől észak felé legyezően szétterjedő triász mészkő tárgyalására (A., B., C. 2.). A kagylós mészkő felülete és a legtöbb völgy észak felé lejt. A völgyek a hegység szerkezetével nem sok kapcsolatot mutatnak. A hegyszerkezettel már több kapcsolata van a hosszanti kelet—nyugaii-irányú völgyszakaszoknak, melyek jobbára törésvonalakat