Hidrológiai Közlöny 1940 (20. évfolyam)

II. FEJEZET: A karsztvíz - Vadász Elemér dr.: A Dunántúl karsztvizei

130 Dr. Vadász Elemér A táblázatba foglalt, rendelkezésünkre álló adatok hiányos volta mellett is megállapítható a dunántúli karsztvizek általános jellege. A bányászatban nyert gyakorlati tapasztalat szerint a karsztvíz mindenütt meghatározott szintben jelentkezik, illetve nyugalmi helyzetben, szivattyúzás nélkül, ennél a magasságnál följebb nem emelkedik. Vagyis hidrosztatikai nyomása egyensúlyba jut. Ez a karsztvíz nyugalmi szintje, mely a dunántúli hegységeink különböző helyein más-más magasságot mutat. Az eddig ismert karsztvíz-szintek látszólag arra utalnak, hogy a Dunántúl belsejében ez a vízszint magasabban van, míg attól kifelé, északi és keleti irányban viszonylag mélyebb. Ebből, valamint abból a megfigyelési tényből, hogy viszonylag kisebb (2—3 km) körzeten belül jelentkezett vízbetörések között, az esztergomvidéki bányászatban közvetlen összefüggés volt megállapítható, a dunántúli karsztvíznek a Duna felé való áramlására következtettek. Ez az általánosítás azonban téves s a karsztvíz beigazoltan elkülönült s bonyolult, ismeretlen lefutású vízjáratokban jelentkező voltával ellentétben áll. Ha közelebbről vizsgáljuk ugyanis a különböző helyeken jelentkezett karsztvíz megállapított vízszintjét, azt találjuk, hogy a mélyebb szintben levő karsztvíz általában mindig alacsonyabb külső térszíni területeken észlelhető. A Dunántúlt szegélyező Duna vonala pedig alföldperemi helyzete szerint 130—120 méteres térszínével, alacsonyabb a Magyar Középhegység belső részeinél. Hasonló térszíni magasságú helyeken azonban a Dunántúl belsejében is mélyebb a karsztvíz szintje (Csór, Tapolca) akárcsak a Duna felé eső részeken. A karsztvizet tehát a Dunával kapcsolatba hozni annál kevésbbé lehet, mert a Duna Budapest és Esztergom kivételével, seholsem nyesi közvetlenül a karszvíztartó triász-rétegeket, miért is nem lehet azok levezető erózióbázisa sem. A karsztvízszint viszonya a térszínhez abban a megállapításban, mely szerint a mélyebben fekvő területrészeken a karsztvíz szintje kisebb tengerszint fölötti magasságban mutatkozik, nem annyira a morfológiai viszonyokban gyökerezik, mint inkább hegyszerkezeti okokkal kapcsolatos, ismeretlen hidrosztatikus nyomástól függ. Arra gondolhatunk ugyanis, hogy az egykor kialakult karsztos vízjáratok utólagos földarabolás során, vetődésekkel különböző szintekre tagolódtak s a mélyebbre süllyedt rögdarabokban vagy táblákban a hidrosztatikai nyomás kiegyenlíti a szintkülönbségeket, úgyhogy a karsztvíz szintje végül is viszonylag nem nagy határértékek között változik. A hidrosztikai nyomás szerepét igazolja az a körülmény, hogy ugyanazon a helyen az egymás fölött levő karsztvíztartalmú rétegösszletben a karsztvíz rendes szintje azonos, bár karsztvízjárataik elkülönültek és egymástól függetlenek. (Esztergomvidék: eocén és triász, Tapolca: szarmata és triász.) A karsztvízszintnek a térszínnel való szoros kapcsolata következik