Hidrológiai Közlöny 1940 (20. évfolyam)

II. FEJEZET: A karsztvíz - Schréter Zoltán dr.: A karsztvízről

116 Dr. Schröter Zoltán a gránit, stb. fölé a hasadozott és üreges tithon- alsó neokom mészkő telepszik, amely a ráhulló csapadékvizet raktározza s a külszínre is kibukkanó vízhatlan kőzetek fölött bővizű források alakjában, a bemélyülő völgyek fejében kibukkan. Ezzel szemben nyugatabbra a vízhatlan alzat mélyen lesüllyed a völgyek eróziós bevágódásai alá és így nagymennyiségű karsztvíznek van alkalma teknőszerűen lenyúló mészkőtömegekben összegyűlnie. Itt azonban a közbetelepülő márgás szintek jelenléte miatt nemcsak egy, hanem több, egymás fölött következő, karsztvíz-emeletet kell feltételeznünk. Ezt bizonyítják a legkülönbözőbb magasságokban kibukkanó, többnyire bővizű források. Ezek a vizek a legváltozatosabb és legbonyolultabb módon függenek össze egymással. Ha visszatérünk a már említett esztergomvidéki barnaszén területre, azt látjuk, hogy itt a barnaszenet tartalmazó alsó eocén rétegcsoport alatt a felső triász úgynevezett dachstein mészköve terül el, amelyet repedések és hasadékok bőven át- meg átjárnak, amelyek vízzel vannak telve. Mivel tapasztalásunk szerint elég jól kifejlődött üregek is vannak a dachstein mészkőben, amelyeket a bányamíveletek alkalmával feltártak, fel kell tételeznünk, hogy a kréta és alsó eocén idejében, amikor a mészkőtömeg szárazulattá vált, a karsztosodás megkezdődött és ezzel kapcsolatban az üregek, hasadékok kifejlődése kezdetét vette. A bányaműveletek pontosan megállapították azt, hogy ezen területen egységes karsztvíztömeg és karsztvízszín van jelen. Ennek magassága Dorog, Tokod, Csolnok, stb. környékén 131 m t. sz. f, magasságban fekszik. Tatabánya környékén pedig 139.5 m t. sz. f. magasságban észlelték. Ez azt jelenti, hogy ha a bányamüveletekkel ez alá, a 131 in t. sz. f. fekvő vízszint alá hatoltak, megvolt a lehetősége annak a veszélynek, hogy a mészkőből betörő karsztvíz elárasztja az összes bányamüveleteket. Ez csakugyan több esetben meg is történt és súlyos károkat okozott. Ma már ez a veszély nagy mértékben csökkent, sőt talán megszűntnek is mondható, miután egy kiváló magyar bányamérnöknek sikerült olyan eljárást meghonosítani, amelynek alkalmazása mellett a vízveszélyt majdnem teljesen ki lehet zárni. Csak mellékesen utalok arra, hogy Schmidt Sándor dr., jelenleg a „Salgót. KB. Rt." igazgatója, az úgynevezett cementezési eljárásával a vízveszélyt majdnem egészen megszüntette (35. sz. írod.). Miután a legmélyebb eróziós bevágódás, a Duna vonala, kb. 110— 106 m t. sz. f. magasságban fekszik, nem állítjuk, hogy itt valódi mélykarsztvízzel van dolgunk. Viszont bizonyos, hogy az agyagos rétegcsoportokba bevágódott és mélyebb szintű Duna nem táplálhatja a magasabb felszínű karsztvizet. Ez a gondolat t. i. már többször felvetődött. A szénbányászat által a triászmészkőből elvont karsztvíz igen nagy-