Hidrológiai Közlöny 1940 (20. évfolyam)

Papp Károly dr.: Marenzi Ferenc Károly őrgróf emlékezete

Marenzi Ferenc Károly őrgróf emlékezete 5 falhoz, ahol Böckh János igazgató szobrát csendben leleplezték (Földt. Közi. 47. köt. 289. old.). A Stróbl Alajostól készített márványszoborról derűsen tekintett alá Böckh János szelleme, látva azt, hogy igazgatói és elnöki méltóságában utódai: id. Lóczy Lajos és Szontagh Tamás megbecsülik elődjük dicső emlékét, és hogy a hidrológia rohamosan fejlődő tudományának új teret nyitnak. A szakosztály első választó ülését 1917. jún. 16-án tartotta, amelyen a megjelent 44 társulati tag egyúttal szakosztályi taggá vált. Szavazattöbbséggel elnökké Kovács-Sebestyén Aladárt, társelnökké Kövesligethy Radót és Schafarzik Ferencet, titkárrá Bogdánfy ödönt választották. A szakosztály további működéséről röviden még csak azt közlöm, hogy első évzáró közgyűlése 1918. jan. 23-án volt, amikor a tagok száma 82-re emelkedett. Folyóirata a Hidrológiai Közlemények a Földtani Közlöny függeléke gyanánt jelent meg a 1918., 1919. és 1920. évfolyamokban. Az 1921. évben Pálfy Mór anyaegyesületi elnök idejében a szakosztály külön folyóiratot alakított Hidrológiai Közlöny néven, magyar és német nyelven, amely azóta 19 kötetben jelent meg. Az 1928. évi tisztikarban elnök Farkass Kálmán, társelnökök Marenzi Ferenc és Vendl Aladár voltak. Ha végigtekintünk a Hidrológiai Szakosztály 23 éves működésén azt látjuk, hogy tagjainak száma 82-ről 165-re emelkedett, s folyóirata az elmúlt évek alatt Weszelszky Gyula és Horusitzky Henrik elnöksége idején terjedelemben úgy kibővült, hogy felülmúlta az anyatársulat folyóiratát. Valóban elmondhatjuk, elődeink hasonlatával élve, hogy a Hidrológiai Szakosztály nem üvegházi növény volt, hanem a gyenge csemetéből a szabadban terebélyes fává növekedett. Ebben a fokozatos növekedésben nagy része volt Marenzi Ferenc Károly gróf tagtársunknak, akinek agyában született meg a magyar hidrológusok tömörülésének gondolata. Marenzi gróf irodalmi működése főkép a katonai és gazdaságpolitikai téren mozgott, de számos cikket írt a Pester Lloyd hasábjain hadigeológiai és hidrogeológiai kérdésekről is. Felemlítem ezzel kapcsolatban, hogy unokafivére ugyancsak Marenzi Ferenc nevet visel, aki a világháború alatt nagyszebeni hadtestparancsnok volt, s akivel gyakran összecserélték nevét. Úgy volt névrokonával, miként csekélységem debreceni Papp Károly kedves kartársammal, aki helyett gyakran, hol mint rektor, hol mint a Petőfi Társaság tagja heteken át szenvedtem, mindkettőnk kölcsönös bosszúságára. Ezen félreértés s összecserélés kikerülése végett boldogult tiszteleti tagunk a Marenzi Ferenc Károly kettős nevet használta. Marenzi őrgróf nemes lelkületének jellemzésére fölemlítem, hogy a buzgó katolikus főúr 25 esztendőn át gyakori vendége volt a Szt. István