Hidrológiai Közlöny 1939 (19. évfolyam)

Dr. Emszt Kálmán: A kisterenyei ásványos forrás elemzési adatai

A kisterenyei ásványos forrás elemzési adatai. Irta: Dr. Emszt Kálmán.* A kisterenyei ásványos forrás vizét a Salgótarjáni Kőszénbánya Társulat bányaterületén ivóvíz-forrás keresése közben tárta fel. A fúrás a következő rétegsorozaton ment át: 0 m — 6.50 m holocén; 6.50 m — 46.50 m alsó miocén (burdigalien) schlier; 46.50 m— 68.10 m alsó miocén (burdigalien) aequipectenes fedő; 68.10 m — 125.00 m alsó miocén (burdigalien) aequipectenes fedő, I—

III. szénteleppel; 125.00 m — 262.02 m alsó miocén (aquitanien) szénfekvő képződmény, tarka agyag, homok, riolittufa és kavics. A víztartó réteg 235.24 m-től 262.03 m-ig terjed, durva szemű homokos kavics, melyből óránkint 720 liter ásványos víz ömlik ki. A fúrás a helyszíni vizsgálatkor vascsővel volt kibélelve 256.46 m-ig, azután béleletlen; a forrás-vízzel nagy mennyiségű gázbuborék jön fel, mely tiszta széndioxid gázból áll. A forrásvizet két ízben vizsgáltam, a vízgyüjtést az első esetben oly módon végeztem, hogy a vascsővel kibélelt forrásba 260 m hosszú gumicsövet bocsátottunk le, hogy a forrás vascsővel kibéleletlen részéből kapjuk a vizet. A felső nyilást elzárva, a forrásvíz csak a gumicsövön áramolhatott ki. Az ilyen módon gyűjtött ásványos forrásvíz kezdetben tisztán átlátszó volt, később opalizálni kezdett s mire vizsgálat alá került, az oldatban levő vas rozsdavörös csapadék alakjában kivált. A ferroion mennyisége az ilyen módon gyűjtött vízben 0.0127 gr

; tehát igen nagy mennyiség volt. Dr. Vitális Sándor, a fúrást vezető geológus mérnök arra a tapasztalatra jött, hogy ha az előbb leírt módon vesszük a forrásvizet, úgy a * Előadta a Magyarhoni Földtani Társulat Hidrológiai Szakosztályának 1939. november hó 29-i szakülésén.