Hidrológiai Közlöny 1939 (19. évfolyam)

Dr. Schréter Zoltán: A talajvíz és a szénbányászat

38 Dr. Schr

éter Zoltán vissza a környező teriiletek lefejtése után. Miután aránylag kis mélységben fekvő és igen jó minőségű barnaszénről volt szó, amelynek elvesztése nemzetgazdasági szempontból kár lett volna, a „Salgótarjáni Kőszénbánya Rt." az illetékes hatóságok engedélyével, minden szükséges óvóintézkedés megtétele után a község alatt fekvő széntelepet 1932 őszétől 1936 nyaráig sikeresen lefejtette. Ezt, a hidrogeológiai szempontból is fölöttébb érdekes és figyelemreméltó munkálatot a következőkben ismertetem: Baglyasalja alatt a salgótarjáni szénvidéken ismeretes három barnaszéntelep közül csak a legalsó, vagy III. széntelep fordult elő, és pedig a külszín, illetve a baglyasaljai házak és kútnyilások alatt átlag 50 m mélységben. A széntelep legnagyobb mélysége 65 m, legkisebb mélysége pedig 36 m volt. A széntelepet homoktömedékelés alkalmazásával gyorsan lefejtették. A homoktömedékeléssel járó fejtés következtében az egész fedő rétegcsoport utóbb kissé süllyedt, de egész egyenletesen, úgyhogy a fedő kőzetek nem repedeztek meg. Ennek következtében a község területén sem a lefejtés ideje alatt, sem azután a víz a kútakból nem tűnt el, hanem teljesen azonos szinten maradt. A lakósok állítása szerint mindössze egy-két kútban csökkent minimálisra egy ideig a vízmennyiség, de ennek a jelenségnek az okát a lakósok is a fejtés előtt elmúlt év nagy csapadékhiányában keresték. És csakugyan, csak a csapadékhiány lehetett e kútvizek egyideig tartó csökkenésének az oka, mivel később ezekben a kútakban is újból felszaporodott a víz. Baglyasalján 1936 augusztusában számos olyan kútat megvizsgáltam, amely a lefejtett és tömedékelt szénterület fölött fekszik; mindegyikben vizet észleltem. A kútak tulajdonosai nem panaszkodtak, hogy vizük elveszett, vagy csökkent volna. A területen végigfolyó patakok vizén sem észleltek csökkenést. Az eddigi tapasztalatok alapján tudjuk, hogy az iszap-, helyesebben homoktömedékelés végrehajtása után a tömedék kb. 15—20%-os összesajtolódást szenved, tehát, miután kisebb mélységről van szó, a külszín is kb. ugyanannyit siilyed. Vagyis egy 1 méteres széntelep lefejtése és a fejtési üregnek homokkal való kitömedékelése esetében a térszínnek kb. 15—20 cm-es süllyedésére számíthatunk. Tehát ha ez a csekély mértékű süllyedés (a jelen esetben a 0.80 m-es széntelepnél kb. 12—-16 cin) egyenletesen történik, a repedések a főtében nem, vagy alig képződnek. A fentebbiek alapján kétségtelen, hogy az ügyesen és gyorsan végrehajtott, majd utána homokkal tömedékelt széntelepfejtés egyáltalán nem zavarta meg a talajvíz mozgását, repedések, hasadékok nem képződtek, vagy ha létrejöttek is, csak kicsinyek lehettek azok és nem