Hidrológiai Közlöny 1939 (19. évfolyam)

Dr. Schréter Zoltán: A talajvíz és a szénbányászat

36 Dr. Schréter Zoltán ország területén csapadékban szegény volt. Ennek bizonyítékát szolgáltatta országszerte az a tény, hogy a források, kútak, vízfolyások vize számos helyen csökkent, sőt ideiglenesen teljesen el is apadt. Nyilvánvaló tehát, hogy az országszerte tapasztalt több éves szárazság a Várpalota altalajában lévő dolomitkavicsrétegben mozgó talajvizet apasztotta s ezzel kapcsolatban a kutak vízszínét süllyesztette. A mellékelt táblázat egyes kútak feltűnő vízszíningadozását tünteti fel az évek folyamán, ami arra utal, hogy első sorban a csapadékhiány okozhatta a kútak vizének időnkinti apadását. Feltűnő az is, hogy míg a nyár derekán végzett mérések a víz hiányát állapították meg a legtöbb kútban, addig a téli mérések az őszi, téli csapadékok bekövetkezte után számos kútban már kisebb-nagyobb vízoszlop jelenlétét bizonyították. Végeredményben tehát a víznek egyes várpalotai kútakban való csökkenése, illetve a kútakból való elapadása miatt az „Unió Bányászati és Ipari Rt." várpalotai lignitbányászatát okolni nem lehet, miután a bányászat által okozott vízelvonást kimutatni nem lehet. A iegvaiószínűbb az, hogy az 1933 előtti esztendők katasztrofálisan száraz időjárása volt az oka az amúgy is szegényes talajvíz süllyedésének és ezzel kapcsolatban a kútvizek apadásának, sőt eltűnésének is. Ezért valószínű, hogy csapadékosabb esztendőkben a csökkentvízű és elapadt kútakba is részben vissza fog térni a víz. Mint fentebb már említettem, egy adatunk van arra vonatkozólag, hogy már régebben is (1903-ban) a lignitbányászatot tették felelőssé a várpalotai kútak időleges vízhiányáért. (L. 12., 6. old.) Ebben az időben csak a nagyközségtől DNY-ra lévő Antal-akna fejtette a lignittelepet s a rendelkezésünkre álló adatokból nem láthatjuk világosan, hogy csakugyan oka volt-e és mennyiben az akkori bányászat a kútvizek apadásának. A szegényes talajvíztartalom és a száraz évek okozta talajvízszínalászállás lehetősége akkor is éppúgy megvolt, mint ma. Tehát akkor sem lehetett csakis a lignitbányászat az oka, legalább is nem az egyedüli oka a kútvizek csökkenésének. 1909-ben az Antalakna üzemét megszüntették; az azóta eltelt 30 év alatt az omlasztásos fejtéssel kitermelt terület alatt a visszamaradt réseket és üregeket a beszivárgó víz már kétségkívül régen kitöltötte, úgyhogy itten az egykori Antal-akna területén a hidrológiai egyensúly már helyreállott s a várpalotai kútak vizére elvonó hatást nem gyakorolhat. Egészen más elbírálás alá tartozik a Magyar kir. Államvasútak várpalotai állomásán fúrt kútnak az ügye. Ezt a fúrást 1908-ban 141.40 m mélységűre mélyítették. A fúrás legalsó része, a külszín alatt 99.50 m mélységben megütött lignittelep fekvőjében, 137.7—141.4 m közt helvéciai emeletbeli homokos agyag-