Hidrológiai Közlöny 1939 (19. évfolyam)

Dr. Schréter Zoltán: A talajvíz és a szénbányászat

A talajvíz és a szénbányászat. (Várpalota és Baglyasalja hidrogeológiai viszonyai.) 1 táblázattal és 2 ábrával. Irta: dr. Sehr éter Zoltán. A szénbányászatnak egyik nagy ellensége a víz. A víz néha a széntelep alatt lévő rétegekből, a fekvő bői tör a fejtési üregekbe, máskor a széntelep fölött következő rétegekből, a fedő bői jut oda. Különösen veszedelmes a szénbányászatra az az eset, amikor a széntelepes rétegcsoport fekvőjében mészkő van, amelyet hasadékok, kisebb-nagyobb üregek, folyosók és barlangok át meg át járnak. Ezek az üregek és járatok vízzel telvék; a bennük felhalmozódott vizet karsztvíznek nevezzük. A karsztvíz felszínének nálunk a Magyar Középhegység területén — a közlekedő edényeknek törvénye alapján — állandó, nagyjából egyforma tengerszínt feletti magassága van, amit karsztvíz szintnek nevezünk. Ha régebben a szénbányászattal a karsztvíz szintje alá jutottak és véletlenül megközelítettek, vagy éppenséggel megütöttek egy-egy ilyen felemelkedő mészkő rögöt, vagy a mészkövet feljebb hozó vetődést, a karsztvíz rögtön betört a feltárási és fejtési üregekbe és azokat a karsztvíz szintjéig rohamosan elöntötte. Örülni kellett, ha a munkások az életüket meg tudták menteni. Természetesen ezek a karsztvíz-betörések azelőtt óriási károkat okoztak az eocén széntelepeink fejtésénél. Ma már, hála a szivattyúépítési technika hatalmas fejlődésének és Schmidt Sándor dr. dorogi bányaigazgató hosszas kísérletei után jónak talált és azóta általánosan alkalmazott cement-elzárási eljárásnak, a karsztvíz veszélye lényegesen csökkent és olyan szénteleprészek lefejtését is nyugodtan számításba vehetjük, amire ezelőtt 15 évvel még csak nem is gondolhattunk, éppen a karsztvízveszély minden ilyen elgondolását lehetetlenné tevő volta miatt. A hazai szénbányászatnak a karsztvízzel való küzdelmét ma máitekintélyes szakirodalom ismerteti s a ,,Hidrológiai Közlöny" is több szakcikkben foglalkozott evvel a tárggyal. (1, 2, 3, 4.)