Hidrológiai Közlöny 1939 (19. évfolyam)
Hatolykai Pap István: Megemlékezés az 1879. évi szegedi árvízről
Megemlékezés az 1879. évi szegedi árvízről 15 gedre s ki külön azt az utasítást kapta, hogy a veszélyről a felség irodájához naponként, sőt többször is távirati jelentéseket intézzen. Március 5. Vízállás 25'6", vagyis 8 m CK3 cm. A déli vonattal megérkezett Lukács György h. államtitkár, a város közvetlen védelmével megbízott kormánybiztos s vele Boros Frigyes vízépítési felügyelő, akit különösen vártak. Nagy megnyugvást keltett, hogy délre megnyílt a közlekedés a bekötött hajóhídon át. A vízvédelmi bizottság délutáni ülésén már nyugodtabb hangulat uralkodott, részint azért, mert a víz reggel óta nem áradt, részint mert Nóvák József Algyöröl a helyzet javulását jelentette. A szabadulás reményével tért mindenki nyugalomra, nem is sejtve a borzasztó veszélyt, mely ezalatt Petresnél, — az Algyő—percsórai töltés felső végpontja közelében, 20 kilométerre a várostól — bekövetkezett, mégpedig a töltésnek azon a részén, melyet 1877. telén Marsovszky kormánybiztos 28 láb magasra, széles koronával, enyhe rézsűkkel épített ki, s melyet a töltés legerősebb részének tekintettek. A töltés Várady Ignác, kiváló társulati mérnök, közvetlen felügyelete alatt állott, kit éppen kiválósága miatt tettek erre a távoli exponált helyre. Amint Reizner irja, nevezett mérnök „este 7 órakor az egész szakaszt szemle alá véve, a petresi töltésen sem észlelt semmiféle gyanús körülményt. Alig távozott Várady 2 kilométerre, midőn az örjáró katona vészlövéseit hallotta. Rögtön visszafordult s azt tapasztalta, hogy a töltés mintegy 20 öl hosszúságban egészen eltűnt és a nyíláson át a Tisza iszonyú erővel és robajjal ömlik a percsórai rétre. A három öles magasságú vízoszlop mindinkább szélesedett, úgy, hogy a szakadás elzárására még gondolni is teljesen képtelenségnek látszott. A szerencsétlenség egyedüli tanuja, az örjáró katona, a színpadi tüneménynek is beillő jelenetről azt adta elő, hogy a töltés átszakadt részén csak néhány perccel előbb haladt keresztül, s anélkül, hogy valami történt volna, 7 óra körül a töltés önmagától egyet fordult és egész tömegével a mélységbe zuhant, amire megadta a vészjelt." 3 A szakadás következtében a szegedi vízmércén este 9 órakor már apadás jelentkezett, ami 10 órára 1—, 11 -re 2 hüvelyket tett ki. Éjfél után érkezett meg a városházára Nóvák sürgönye, melyben hírül adta, hogy a Tisza Petresnél elszakította a gátat. Kínos pillanatok következtek. A városházán ugyanis nem akadt senki, aki hirtelenében meg tudta volna mondani, hogy hol is fekszik, — a Tiszának melyik partján — Petres. Még élt a lelkekben némi kis remény, de hamarosan szertefoszlott ez is. Szélvészként száguldottá be a várost a döbbenetes hír, hogy Szeged végzete bekövetkezett. A jelentés vétele után Lukács kormánybiztos, a város védbizottságának és hatóságának támogatásával a legerélyesebben hozzálátott a már foganatosított intézkedések alapján a város közvetlen védelmének a megszervezéséhez. Nem volt veszteni való ideje, mert a sövényházi réten hamarosan terjedő és növekvő ár a Sövényháza—algyői töltést — a társulat által hirtelenében foganatosított védelem dacára — már 6-án délben részint athágta, részint a magaspart felől megkerülte és már veszélyesen közeledett a város felé. Nóvák József, aki a kiöntés vizének visszavezetése és ezáltal a duzzadás mér• ! A töltésszakadás okát nem sikerült teljesen tisztázni. Sokan a hibás töltésépítésben keresték a legfőbb okot, mivel a töltés erősítését annakidején Várady Ignác javaslata ellenére, nem a víz felöli oldalon, hanem belül végezték. Gyengítette a töltést még az is, hogy az ősztől kezdve teljes hosszában megfeküdte a belvíz, amely több helyen másfél niéter mélységet is elért.