Hidrológiai Közlöny 1938 (18. évfolyam)

Kerekes József dr.: Morfológiai adatok a Budai-hegység kialakulásához

498 Dr. Kerekes József magas, 100° C körüli hőmérsékletére is meglehetős biztonsággal követ­keztethetünk. Mindkét üreget gejzirszerü hévvizek oldották ki felszínre törekvésük közben. Nyílván a felemelkedő forró vizeknek a breccsává zúzódott dolomitban és a tömött briozoumos márgában való eltérő áramlási sebessége a íőoka kioldatásuknak is a feltörő vizek valószínű visszatorlódási helyénél, a két kőzet határfelületén! A felszín alatt kiol­dott, ú. n. vakbarlangok tehát ezek, amelyeknek a létrejötte jelen eset­ben a kőzetminőséggel kapcsolatos és független a térszín erózióbázisá­tól! Tengerszint feletti helyzetükből tehát kialakulásidejükre semmiféle következtetést le nem vonhatunk. Mivel azonban kioldásuk anyaközetük elkovásításával egyidejű volt, a kecskehegyi hévvízműködés kormeg­határozása segítségével célhoz érhetünk. A Budai-hegységben a hévvízmüködéseknek valóban változatos skálájú, nagyszabású emlékeit találjuk. Különösen reányomták ezek bélyegüket a Csíki hegyek területére, olyannyira, hogy itt igazán egyeí­lien lépést sem tehetünk anélkül, hogy a melegvízi kőzetelváltozásoknak valamelyik fajtájával ne találkoznánk. Magától értetődő tehát, hogy a hévvízmüködésekkel kapcsolatos jelenségeknek ez a „locus classicus"-a sok kiváló geológusunkat ihlette meg és gazdag irodalom felvirágzását váltotta ki maga körül. A Csíki hegyek hévvízi kőzetelváltozásainak emlékei csaknem kizá­rólag lecsonkult forrástelérek, szelektívus lepusztulással kipreparálódó sziklafalak, oszlopok, kőbálványok, sziklatarajok stb. alakjában, körü­löttük elporló kőzettel. Az elváltozásoknak nagy területen egyező mi­nőségi eloszlása arra enged következtetni, hogy az egész területen egy­ugyanazon időszakban törtek föl a hévvizek. Az irodalmi adatok között több korhatározó értékűt is találunk. Elsőül Schréter állapítja meg a Farkasvölgy nyújtotta feltárásból a kal­cedónos-kvarcos anyaggal cementált pannóniai abráziós, partközeli ka­vics vizsgálata alapján, hogy itt a „hévforrás valószínűleg egyidejűleg működött a kavicsok lerakódásával". 1 Utána Vendl A. közli, hogy a „Csíki hegyek 303 és 314-es magassági pontjai táján" (az Ökröshegy-­Lóhegy vonulatban, a Kecskehegytől alig egy kilométer távolságban!) „is észlelhető" pannóniai korú „vasas konglomerátum, ill. homokkő". 2 Schafarzik mindezekhez a Sashegy Ny-i rögének csúcsán is megtalálja a hévforrásműködéstől elváltoztatott pannóniai abráziós konglomerátu­mot. 3 Végül Scherf az összes hazai és az analóg külföldi irodalmi ada­1 Harmadkori és pleisztocén hévforrások tevékenységének nyomai a Budai hegységben. (Földt. Int. Évkönyve. XIX. 1911—12. p. 196.) 2 Reambuláció Budaörs környékén. (Földt. Int. Évi Jelentése. 1917—19. p. 45.) 3 Visszapillantás a budai hévforrások fejlődéstörténetére. (Hidrológiai Köz­löny. 1. 1921. p. 14.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom