Hidrológiai Közlöny 1938 (18. évfolyam)

Kerekes József dr.: Morfológiai adatok a Budai-hegység kialakulásához

496 Dr. Kerekes József szúságú üreg, hátsó részletén több ponton bevilágítja a napfény; itt ugyanis a vékony boltozat sziklái tömbökre tördelődtek. Az üreg fenekét durva kőzettörmelék tölti ki. Még jelentéktelenebb a rögvonulat említett ÉK-i, alacsony kis rögének rókalyukszerü járata. Ennek a rögnek a DNy-i lejtőjén (lásd a 3. képen) két szép, falszerű dolomittorony preparálódott ki a lepusztulás következtében. A tornyoktól ÉNy-ra 30—40 lépésnyire, a lejtő felső harmadában, kb. 190 m absz. magasságban egy ÉK—DNy-i hosszten3. kép. A lepusztulásból kimaradt kovásodott dolomitfalak a Kecskehegy ÉK-i kis rögében. A tetőn kovásodott briozoumos márga. A nyíl a kecskehegyi rókalyuk bejáratát mutatja. gelyü, szűk, vízszintes, mintegy 5 m hosszú folyosó nyílik, fenekén szintén durva kőtörmelékkel. Már maga a két üreg megjelenése a dolomitvidéken meglehetősen szokatlan jelenség, annál is inkább, mert mindkettő egy-egy egészen kis rögben fejlődött ki. A barlangok túlnyomó részét mészkőbe beszivárgó karsztvíztömegek áramlasai oldják ki. Magától értetődő, hogy ezekben a kicsiny — még hozzá dolomitból felépített! — rögökben üregoldásra képes víztömegekről soha szó sem lehetett. Az üregeket bezáró kőzetük kőzettani összetétele teszi behatóbb megtárgyalásra méltóvá. Ugyanis annak ellenére, hogy különböző tengerszint feletti magasságban vannak, teljesen megegyező körülmények között alakultak ki. A Kecskehegyi sziklaodú két kőzet érintkező-felületén, mégpedig kovaanyaggal cementált porló dolomitbreccsa és teljesen elkovásodott briozoumos márga határán oldódott ki! Ugyanez a rétegtani helyzete a másik üregnek, a rókalyuknak is. Az a tény, hogy barlangjaink kovásodott kőzetekben helyezkednek