Hidrológiai Közlöny 1938 (18. évfolyam)

Szenttornyay András: Az esztergomi szénmedence triasz vizei

492 Szenftornyay András A laboratóriumba beküldött vízminta azt mutatta, hogy: Változó keménység ... 4.5° Állandó „ ... 2.5° Össz „ ... 7.0° Szilárd maradék 0.3150 grm per liter. Ez egész lágy víz teljesen újdonság volt. Triász víznek nem mondhattuk és így teljesen tudatlanul álltunk vele szemben. A vízmennyiség nem volt jelentéktelen, mert percenként 1500 liter folyt, vagyis napi 2160 m

3. A vizet naponta vizsgálva azt tapasztaltuk, hogy a változó és vele az össz-keménység napról napra nőtt és pedig a napi növekedés 0.2—0.3° volt. Június 7-én a változó keménység már 13° volt és fokozatosan elérte a 21° változó és 24° össz keménységet. Mi okozta a víz meglágyulását, ill. a fokozatos keményedést? Rövid kutatás után erre is rájöttünk. Bányaigazgatónk, dr. Schmidt Sándor szabadalma szerint a vízveszély megszüntetése, ill. megelőzése miatt a triász mészkő üregeit cementes homokkal — betonnal — töltjük ki. így az idők folyamán a mélységbe a következő mennyiségek kerültek: 252.138 m

3 homok 125.589 q cement 197.559 m

3 lösz 177.544 1 sósav A laboratóriumi kísérletek azt bizonyították, hogy az a keverék, mely a mélységbe kerül, vagyis köbméter homokra 80—100 kg cement, egy nem nagy szilárdságú betont ad, mely porozus és a vizet nyomás alatt kis mértékben átereszti. Hidrolízis következtében szabad mész kerül a vízbe és a Ca (OH)

2 az alábbi képlet szerint lágyítja a vizet: 1. Ca (HC0

3)

2 + Ca (OH)

2 = 2 Ca C0

3 + 2 H,0 Mg (HC0

3)

2 + Ca (OH)

2 = Ca C0

3 + Mg C0

3 + 2 H

20 2. Mg C0

3 + Ca (OH)

2 = Mg (OH)

2 + Ca C0

3 A szabad mész elfogyása után a víz újból keményedik. A kísérleti adatok alapján, ha most mérjük a víz mennyiségét, a víz keménységét, illetve annak növekedését, a becementált üreg nagyságára is következtethetünk, amelyen a víz keresztül haladt. így egy adott esetben a vízbetörés közelében levő barlang számítás útján 6000—