Hidrológiai Közlöny 1938 (18. évfolyam)

Vitális Sándor dr.: Salgótarján megyei város vízellátása

464 Dr. Vitális Sándor esett. A legkisebb volt a csapadék 1932-ben 439.6 mm, s a legnagyobb 1937-ben 842.5 mm. Az átlagos évi csapadékmennyiséget figyelembe véve s a csapadéknak ]/

3 részét, mint tárolható hasznos vizet számítva 1 km

2 területről maximum 200.000 m

3 víz tárolására számithatunk. Ha a legkisebb évi csapadékmennyiségből indulunk ki (ami helyesebb) úgy 1 km

2 területről már csak 146.000 m

3 víz tárolására számíthatunk. Ezek szerint tehát olyan nagy vízgyűjtő területre van szükségünk, hogy az évi 715.000 m

3 vízszükségletet fedezhessük, melynek a nagysága az első esetben 3.5 km

2 s a második esetben 4.89 km

2. Ha az új 1:25.000 méretű katonai térképet vizsgáljuk, s a helyszínt bejárjuk, Salgótarján és Somoskőújfalú között, a Tarján patak balpartján, annak keleti mellékárkában, a Tatár-árokban találunk egy megfelelő vízgyűjtő területet. Ha a Tatár-árokban a Kis-Gedőc-pusztánál létesítünk völgyzárógátat, a vízgyűjtő terület nagysága kereken 4.5 km

2 s így a követelménynek a vízmennyiség gyüjthetése szempontjából nagyjában megfelel. A fontos kérdés most már, hogy mennyibe kerülne egy ilyen völgyzárógát létesítése, mely 357.000 m

3 vizet tudna tárolni. Ha tekintetbe vesszük a helyszíni orografiai viszonyokat, a megszerzendő terület vételárát stb., akkor a legkezdetlegesebb, hozzávetőleges számítás szerint is kb. 500.000 pengőbe kerülne ez a megoldás, amihez természetesen hozzájönne a viz tisztítási, szűrési, vezetési, stb. költsége. Ezzel a példával csak azt akartam bizonyítani, hogy a város vízellátásánál ez a megoldási mód már csak a nagy befektetési költség miatt sem jöhet számításba. 2. Patakok, folyók vize. Salgótarján városon folyik át a Tarjánpatak, mely Salgótarjántól délre Kisterenyénél torkol a Zagyva folyóba. A Tarján-patak és a Zagyva-folyó vize szennyezett, beleömlenek a város és gyárak szennyvizei, vízhozamuk kevés, nagyon ingadozó s ezért a város vízellátásánál nem vehetők számításba. 3. Természetes források vizei. Salgótarján környékén Schréter (6.) tizenhat forrást ír le. A források közül a vízellátás szempontjából csakis a Polyán-kút (t. sz. f. magassága 290.375 m.) s esetleg a Csató-kút (t. sz. f. magassága 310.299 m.) forrásai jöhetnek tekintetbe. A Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. vízválasztói (zagyvai) elektromos áramfejlesztő telepe üzemvezetőségének pontos, éveken át végzett mérései és saját méréseim szerint a Polyán-kút forrásának vízhozama, átlagban percenként 80—130 liter, míg a Csató-kút forrásának vízhozama, percenként 3—40 liter. A Csató-kút a város középpontjától több mint 4.7 km távolságra van s így emiatt és a csekély vízhozama miatt a város vízellátásánál nem jöhet számításba. A Polyán-kút a város középpontjától 3.7 km távolságra van. Vízhozama legfeljebb a szükségelt vízmennyiség 1/

1

0 részét tudná fedezni. A Polyán-kút forrása a glaukonitos homokkőből, vető .(hasadék) mentén felfakadó forrás s így vízhozama szerény véleményem