Hidrológiai Közlöny 1938 (18. évfolyam)

Noszky Jenő dr.: Maros Imre emlékezete - Horusitzky Henrik: Budapest dunajobbparti részének hidrogeológiája

274 Buda hidrogeolóíriája 247 e völgyben nemcsak az egykori Szépjuhászné vendéglőig terjed, hanem vékony csíkban az Irén-utcáig húzódik. 6. A Széchenyi-hegy, a Hármaskúti-tetö, az Erdö-dűlő. A fent jelzett területrész magja felső karni emelet íődolomitja, amelynek legmagasabb csúcsa 472.5 m magas az A. t. sz. f. A dolomitrögöt keletről pliocén kori levantei mészkő és nyugatról ugyancsak pliocén kori pannon rétegek határolják, amelyek tovább az Erdő-dűlő felé ugyancsak a levantei mészkő fektijéül szolgálnak. Köröskörül a budai márga telepszik, lösszel fedve. A levantei mészkőterület, mely a pannoniai-pontusi-kor után a beltó vizétől teljesen elszakadt, lassan elmocsarasodott és teljesen kiédesedett, idővel be is párolgott, majd a dolomit-rög határain levő vető mentén felnyomuló langyos források meszes vizeiből rakódott le az édesvízi mészkő. A sekély medencék nem is tartalmaztak annyi meszes vizet, hogy sok meszes üledéket hagyhattak volna maguk után. Azért nem is találunk itt nagyon vastag mésztufát, sőt ott, ahol volt is valaha, miután a mésztufa a felszínen fordult elő, már rég kibányászták és helybeli építkezésekhez felhasználták. Tehát az egyöntetű mésztufaplató ma már nincs is meg. A legmagasabb helyek, ahol a mészkő megtalálható, a Széchenyi-hegyen 450 m, a Kakukhegyen 437 m és a Magas-úton 430 m, s a Hármaskúttetőn 490 m az A. t. sz. f. A Hármaskúttetö nyugati lejtőjén, az Erdő-dülő oldalán, a MakkosMária búcsújáróhely táján, budai márgát találunk, tőle délre, a Magaskőhegyen triász kori kőzetet, majd nummulinás mészkövet, végül a nyugati peremén kiscelli agyagot. Kis szakaszokon kibúvik a levantei mészkő alól a pannoniai-pontusi brackvízü üledék is, amelybe pl. a Kakukhegy déli lejtőjén a Farkasvölgyben és a Széchenyi-hegy pereméin akadunk. A pontusi üledéksort Vendl Aladár szerint, az alsó szintben limonitos-, kvarckavicsos konglomerátum padok, a felső szintben homokos-, homokkőpados- és agyagos képződmények alkotják. A Magasköhegyen, 355 m-nyire az A. t. sz. t. levő dolomitot bizonyos fenntartással a középső triász kori ladin emeletébe helyezhetjük. E szintet a kőzetben mikroszkópi vizsgálattal felismerhető Diplopora annulata nevű algák jelenléte jellemzi, mely algák a magasabb triász szintekből ismeretlenek. A Magaskő dolomitját ilyen szempontból még nem vizsgálták meg, de mivel a diploporás ladin dolomit a Csíki-hegyek jellemző kőzete, e rög pedig még a Csíki-hegyek északi folytatásának tekinthető, feltételezhetjük, hogy a diploporás ladin dolomitvonulat a főváros határát is átlépi. Ezek szerint a budaörsi határon levő Magaskö dolomitja Budapest területén a legrégibb közét volna, amely a felszínen előfordul. Ide tartozhatik esetleg a II. kerületben, a Hársakalja Vadaskertjében levő dolomit-vonulata, amelynek szintje azonban még szintén vitás. (L. ott a II. kerületnél, 120 oldalon.)