Hidrológiai Közlöny 1938 (18. évfolyam)
Noszky Jenő dr.: Maros Imre emlékezete - Horusitzky Henrik: Budapest dunajobbparti részének hidrogeológiája
310 Horusitzky Henrik A Nagyhárshegyet a nyugati oldal kivételével a hárshegyi homokkő veszi körül, amelyből mint pl. a Nagykovácsi-út mellett, vagy a két Hárshegy közti nyeregben levő kőbányákból, malomköveket és építőköveket faragtak. E kőzet a budapesti építkezéseknél most is igen kedvelt és gyakori, különösen könnyebb megfaraghatósága, nagy szilárdsága és fagyállósága miatt. A Nagyhárshegy déli lejtőjén a Szép Juhászné-vendéglő felett Cephalopódás mészkő kerül napfényre. A hegy északi lejtőjén a mészkövet bryozoás márga fedi, a völgyhaj latban azonban már foraminiférákkal igazolt kiscelli agyag fekszik (14. és 15. sz. fúrás). E dombvonulat keleti oldalán egy régi kőbánya tárja fel nekünk a mészkőrétegeket. A Nagyhárshegytől keletre egy kisebb nyergen túl már a Kishárshegyen vagyunk, amely 361 m-ig emelkedik az A. t. sz. f. Itt is először a nóri emeletbeli Dachstein mészkövet érjük el a tetőn. Délre lefelé haladva, feküjében a karni emeiet Cephalopódás mészköve is megfigyelhető, majd dolomitot tár fel a hegy lába, amelyhez a bryozoás máigapadok simulnak. Foltonként találunk löszt, vagy a triász mélyebb helyein, a mészkő ehnállása folytán keletkezett vörösbarna, a karszthegységben „ terra rossa" néven ismert kötött agyagot. Ugyanezen hegyoldal délkeleti végén még egy domb esik a most tárgyalt területrészre: a Ferenchalom, amely a Hárshegyi-út és a Kuruclesi-út között fekszik. 3. A Ferenchalom környéke. A Ferenchalom területét is Vigh Gyula és Horusitzky Ferenc (352-a) felvétele alapján mutatom be, amely felvétel a Székesfővárosi Vízmüvek részére végzett karsztvízkutatás céljából készült 1932. év július hó 27-én. Jelentésükben a következőket adják elő. „A Ferenchalom főtömegét felső triász kori dolomit alkotja, amely a felszínen a halom északkeleti lejtőjén, a keleti gerinc végén, az ugyanitt lefutó mély árokban és a vízmüvek telepe melletti telken észlelhető. Az egész területen különböző finomságú murvára és egyes fészkekben, vagy sávokban — törésvonalak mentén — finom porrá, ú. n. kőlisztté esik szét. A murva rendkívül nagy mértékű összetöredezettség, a kőliszt pedig a sűrű törési hálózaton felszálló hőforrások és gázexhalációk eredménye. A Ferenchalom nyugati végén egy kis- és egy nagyobb kőfejtőben fel van tárva a dolomitra települő Dachstein mészkő. Az egész területet számos törés szeli át, amelyeknek a legtöbbje északnyugat-délkeleti csapású, de elég sok a délnyugat-északkeleti irányban haladó is. A törésekre általában jellemző az, hogy nagyon meredeken hajlanak. Jobbára 70 foknál meredekebbek, sőt igen gyakoriak a függőlegesek is. Igen