Hidrológiai Közlöny 1938 (18. évfolyam)

Noszky Jenő dr.: Maros Imre emlékezete - Horusitzky Henrik: Budapest dunajobbparti részének hidrogeológiája

'112 Horusitzky Henrik sávban az alsó mediterránt a középső miocén tortoniai emelethez tartozó Lajtamészkő takarja, melyet a felső mediterrán emeletbe is helyeznek. A kőzet fehéres, homokos, de tömöttebb padokban is előfordul. E mészkő országszerte kedvelt építőkő s a nagytétényi határban is sok a kőbánya, úgy a Lajtamészkőben, mint rátelepülő szarmatamészkőben is, amely utóbbi kőzet területünkön már nem fordul elő. Az egész Kamaraerdői részen a vizi viszonyok nagyon szegényesek. A fővárosi felső szegényház terén (157 m. t. sz. f.) a kútban alig van víz, az alsó telepen, 135 m magasan ugyancsak nem dicsekedhetnek nagyobb vízmennyiséggel. Az erdőőri lak kútja (147.20 m magasan) 12 m mély és benne felülről számítva 7 m mélységben van normális esetben 5 méteres vízoszlop. A kamaraerdei állomásnál, a völgyben már találni talajvizet 1—3 m mélységben, ahol a kiscelli agyagon keleti irányban folyik. Az állomástól délkeletre, az erdő szélén, a 193. sz. fúrás helyén, a talajvíz 4.55 m-nél volt, amelynek alján barna, zsíros és sárga agyag fordul elő, melynek feküje 10.50 m-ig kék agyag. A Rózsavölgyön lefelé, a völgy jobb oldalán levő mezőőri laknál, (190. sz. fúrás) a 9.30 méteres fúrólyukban, 0.60 m-nél elérték már a vizet. Ugyanott ásott kútban 116.46 az A. t. sz. f. magasságban állott a 11.5 C fokú kútvíz szintje. A balatoni müútnál a völgyben a talajvíz az A. t. sz. f. 113.46 m a határnál 111.96 m magasságban található. Ezen adatok szerint a patak vize a budaörsi határtól a budafoki határig kb. 2650 méter hosszú úton, 8 méteres eséssel bír. 12. A Lágymányos és a Kelenföld. Mint az óbudai síkság, éppen úgy a lágymányosi lapály is a Dunának abradált területe. Megértése végett vissza kell mennünk abba az időbe, amikor Nagymarosnál a Duna utat tört magának és a Nagy Magyar Alföldre lépett, ahol a nagy kanyarulat után déli irányt vett fel és a hegység lábát mosva, lehordta a domboldalakat. Ügy északon, mint délen a Duna erodáló működését a nyugatról lefolyó patakok s a lerohanó záporok vizei is segítették. így területünk déli részén a kiscelli agyag egész takaróját elvitte a hömpölygő víztömeg. Amint a nagy eróziót a Duna és segítőtársai elvégezték, a Duna szállító ereje is megcsökkent és kavicsot, kavicsos terraszokat a Duna akkori medrének megfelelően kezdett lerakni a budai oldalon nagyobb magasságban. A postglaciális időkben azután jégzajlások alkalmával nagy hömbölyöket ,hordó nagyságú szögletes kőtuskókat is hozott magával jéggel együtt a jeges Duna és e törmeléket a ma aránylag magasabb dombokon, 150 m magasságban is lerakta. A kierodált lapályokon is újra építő munkát végzett a víz. így a kiscelli agyag közvetlen takarója rendesen nagyobb kavicsos kőtörmelék. A Duna a budai oldalon épúgy az óbudai részen, mint a kelenföldi lapályon is, egy na-