Hidrológiai Közlöny 1938 (18. évfolyam)

Noszky Jenő dr.: Maros Imre emlékezete - Horusitzky Henrik: Budapest dunajobbparti részének hidrogeológiája

'112 Horusitzky Henrik néhány próbafúrást a tervezett Óbudai—Hungária-körúti híd vonalában. Akkor a pesti oldalon kikerült agyagmintát, a tömött szürke agyagot, 15.00 és 20.00 méter mélységekből Schréter Zoltán megiszapolva, az iszapolási maradékban kevés homokos márgadarabkát, gipszkristálykákat, többnyire csoportokba nőve és néhány barnaszéndarabkát talált. Továbbá egy-egy monaxon kovaszivacs tűt is lelt benne. Dacára annak, hogy ezek alapján a kort megállapítani nagyon bajos, mégis alsó mediterránnak véli Schréter ezen üledéket. A budai parton, illetve a Hajógyári-szigeten mélyesztett fúrások egyikéből, az akkori fúrásmintákat megőrizvén, a kötött, szürkés-barna agyagba beágyazva andezittufa darabokat leltem. Beágyazva mondom azért, mert nem hiszem, hogy a tufadarab ott helytálló volna. Én három év előtt az egész Dunamedret középső oligocénnak vettem, dacára a törési vonalnak, amely az agyagot kettéosztja. Legújabban Földvári Aladár, a próbafúrási mintákat átvizsgálva, a Duna baloldali részén alsó mediterránnak mondja az ott levő agyagot, a Duna jobboldalán viszont alsó oligocénnak (budai márgának) nyilvánítja a barnás, palás kőzetet. A fúrásnál Földvári nem volt jelen és csupán a 3. számú fúrás anyagát kapta vizsgálat végett kézhez. Földvári tényleg olyan kőzet darabot kapott a fúrólyukból, amely a budai márgára jellemző foraminiférákat tartalmazott. Mivel azonban a szomszédos fúrásokban sem követhetők e kőrétegek (a 3. számú fúrásból 7, a 2. számú fúrólyukból 1 szintben észlelt, a 4. számú fúrásból már hiányzik) s ugyan e helyről, mint említettem, andezittufa darab is előkerült, alig lehet ezeket a fúró által felhozott kőzeteket szállban állóknak mondani. A Dunamcder kék agyagját ezért itt is csak kiscelli agyagnak tekintem, s az említett törési vonal c között és az alsó mediterrán között húzódik. A XXI. számú melléklet jelmagyarázójának utolsó kockája törésvonalat jelez, mely szelvényben a budai oldal középső oligocén kiscelli agyagját, a balpart alsó mediterrán agyagjától választja el. Hogy meddig hatolt le a fúró a hordképes kőzetbe, az a geológiai szelvényről leolvasható. 11. A Császár- és a Lukács-fürdő forrásai. A két fürdő vízmedencéje azonos, ugyanazon tárolóból ered. Vizük, mint a budai hévforrásoké, általában kétféle eredetű: úgymint, először a föld mélységéből, az Alföld felől származó mélységbeli víz, és a nyugati hegység karsztos hálózatából származó karsztvíz. Aszerint, amint ez a kétféle víz keveredik, keletkeznek a különböző hőmérsékletű, langyosabb és melegebb források. Azért ingadozik is a hőmérséklet az egyes forrásoknál, a langyosabbaknál nagyobb eltérésekkel, a magasabb hőmérséklettíeknél kisebb változások-