Hidrológiai Közlöny 1938 (18. évfolyam)

Noszky Jenő dr.: Maros Imre emlékezete - Horusitzky Henrik: Budapest dunajobbparti részének hidrogeológiája

Buda hidrogeológiája 113 számú jelentésükben Vigh Gyula és Horusitzky Ferenc (352-a) az Apáthy szikla rétegtani és hegyszerkezeti viszonyait a következőkben foglalják össze: „Ezen terület a felső triász-kori, karni emeletbeli dolomitból áll,, amely képződmény három különálló rögben fordul elő. Az első az Apáthy szikla, a másik a Kőkapu és a harmadik a gr. Hoyos M. birtok északkeleti határán lévő kis rög. A Szalonka-uttól délre eső terület feltárásaiban a dolomit elég üde és csak a törések mentén breccsás, vagy néha hidrothermálisan elbontott. A Szalonka-úttól északra előforduló dolomit ellenben a hidrothermális hatások következtében teljesen elbomlott és lisztszerű köporrá esik széjjel. A dolomit dűlése az erős összetöredezettség következtében nem állandó, hanem változóan déli, délkeleti és délnyugati. A délnyugat—északkeleti törések alakították ki azt a csapásirányban húzódó dolomithegygerincet, amelyet az északnyugat—délkeleti törések később tovább egyes rögökre tagoltak. Hogy a felszínen észlelt törések, rétegdűlések változatlanul folytatódnak-e a mélység felé, nem tudni biztosan. Olyan erősen összetöredezett sziklatömbnél, ahol nemcsak anyaghiány okozta területnövekedéssel járó lesüllyedés, elvetödés, hanem a terület erős oldali összenyomása következtében beállott összetöredezés és részben feltorlódás is történt, a felszíni viszonyok a mélység felé igen gyakran megváltozhatnak. Az óharmadkori képződmények mindenütt vetők mentén támaszkodnak a dolomithoz. A sorozat legidősebb tagja a bauxit, melyet egyetlen helyen, a Kőkapu mögött figyelhetünk meg, ahol az az eocén nummulinás-ortophragminás mészkő feküjében a dolomitrög délkeleti határvetőjének támaszkodik. A dolomitrögök mögött, délkelet felé, mindenütt nummulinás-ortophragminás mészkő fekszik, amely a terület összetöredezésekor a rögöket elválasztó tektonikus árkokba lezökkent. Az eocénkori mészkő délkeleti pásztája általában kissé márgás és padosan elváló. E szintben helyenként eruptív tufarétegek is települnek. A paleogén rétegsornak a nummulinás mészkő felett következő tagja a bryozoás márga, amely egyes helyeken többé-kevésbbé elkovásodott. A bryozoás márgát e terület déli szélén a budai márga födi. Ugyanez a kőzet határolja vetők mentén északról az Apáthy szikla rögét és elválasztja tőle a Kőkapu rögöt. Az egész paleogén rétegsor általában délkelet felé dűl. Mint legfiatalabb képződményt megemlítjük még a löszt, mely a völgyeket és a lejtőket néha több méternyi vastagságban takarja. Az Apáthy sziklától keletre a priabonai kőzetek után egy szélesebb völgyiiletben a budai márga telepszik, amelynek kelet felé emelkedő domboldalán megint priabonai emeletbeli kőzetek következnek. Ezen márgák és mészkövek határán emelkedik egy kis szikla, az úgynevezett „Balogh-