Hidrológiai Közlöny 1938 (18. évfolyam)

Noszky Jenő dr.: Maros Imre emlékezete - Horusitzky Henrik: Budapest dunajobbparti részének hidrogeológiája

Buda hidrogeológiája 25' rait Schafarzik Ferenc (195) állapította meg. Ezen határok a következők: Délről a védőterület határa az összekötő vasúti hídtól keletre, a vasút mentén a Budaörsi-útig húzódik, nyugatról a határ a Budaörsi-út egészen a déli vaspályáig, ahonnan a Városmajor-utcán végig a Fogaskerekű vasútig megy a határ. A Fogaskerekű vasút állomásától a határ visszafelé elkanyarodik keleti irányban s a Trombitás-út mentén, az Olaszfasoron, a Retek-utcában, Hattyu-utcában és Batthyányi-úton át a Dunáig követhető. A Trombitás-úttól a Dunáig a Józsefhegyi forráscsoport védőterületi határával közös a határ. A Szent Gellérthegyi források körülhatárolt területén belül a védőterületből kiesik a Várhegy, amelynek déli lejtőjén az I. kerületi 50. számú fúrás mélyesztetett. Az egész közös védőterület a mélységbeli vizekre vonatkozik és célja, hogy az új vízfeltárások korlátozása által a meglévő források vízállománya mennyiségileg és minőségileg megvédessék. Két természetes forrása van a gyógyfürdőnek, amelyek közvetlenül a Gellérthegy oldalából fakadnak, mégpedig a Nagy forrás, amely a mélyből tör fel, s vize mintegy 10.5 méter mélységű medencében gyülemlik össze, és a kisebb forrás, az úgynevezett Mátyás forrás, mely 23 méter hosszú hasadékból tör elő. Mind a két forrás, mondhatni, közvetlenül a fürdőmedencékbe szállítja a gyógyvizet, ami gyógyászati szempontból nagy jelentőséggel bír. A Nagy forrásnak a víztükre az Adriai tenger színe felett 103.11 m (a Duna lánchídi 0 pontja felett 6.52 m), a Mátyás forrás vízszintje pedig a tengerszinthez viszonyítva 104.56 m (a Duna lánchídi 0 pontja felett 7.97 m) méter magasságban áll. Átlagos hőmérséklete a két forrásnak: 43.5 C° a Nagy forrásnak, illetve 45.0 C° a Mátyás forrásé. A kémiai elemzés eredménye Kalecsinszky Sándor (198) szerint is meglehetős azonos, de sohasem állandó, ami egészen természetes, ha a két forrás eredetét, a héwíz és a karsztvíz változó arányú keveredését megértjük. A Szent Imre-fürdő két forrásának a napi vízhozama kb. 1000 m

3. A fürdő bővítése folytán az 1935. évben a vízmennyiség fokozása végett a fürdő forrásainak közvetlen közelében két fúrást mélyesztett a Főváros. A fürdő előttit a Zsigmondy cég (406), a fürdő mellettit Mazalán Pál mélyfúrási vállalkozó fúrta. Mind a két fúrás az ismeretes főtörési vonalra merőlegesen csapó haránttörési vonal hasadékaiból nyeri vizét. A törési vonalhoz közelébb eső fúrás sekélyebb mélységből adja a gyógyvizet, még pedig az összmélységet véve 93.60 m-ből, míg a fürdő előtti fúrásnál 200 méterig hatolt a fúró, ahonnan 46.0 C° meleg víz tör a felszín felé. Kémiai összetételük Emszt Kálmán (409) szerint majdnem egyenlő. Érdekes, hogy mind a két fúrólyuk vizében kimutattatott kis mennyiségű bróm és jód, amit fontosnak tartok kiemelni. Valószínű, hogy