Hidrológiai Közlöny 1938 (18. évfolyam)

Noszky Jenő dr.: Maros Imre emlékezete - Horusitzky Henrik: Budapest dunajobbparti részének hidrogeológiája

'108 Horusitzky Henrik A Tárnok-utca 3. sz. ház alatti pincében ... .. 12/h felé 21 fok A Tárnok-utca 1. sz. ház alatti pincében ... .. 1 l/h ft 10 yy A Dísz-tér 6. sz. háznál .. 1 l/h J> 10 yy A Dísz-tér 3. sz. háznál az utca alatt .. 12/h yy 30 yy Az Attila-körút 16. sz. ház alatti pincében .. 13/h yy 10 yy Az alagúti aknában 13/h-tól 14/h irányok között 14°-tól 25-ig változó dőléseket mértek. Eltérnek az általános dőlési iránytól a Várhegy keleti lejtőjének dőlései, így az északkeleti részen a dőlés: A Tárnok-utca 3. sz. ház alatt 7/h felé 20 fok A Dísz-tér 3. sz. ház alatt 7/h „ 10 „ A Logodi- és Árpád-utcánál a sarkon 3/h „ 20 „ A fenti adatokból a budai márgatömeg összetöredezettségére lehet következtetni. Keresztvetők billentgették meg különböző mértékben a márgapadokat a nagyjából déli irányú dőlésekkel jellemezett területen, aminek következtében a dőlésszögek között tekintélyes különbségek mutatkoznak (5 fok—30 fokig). A keleti lejtőn a dőlés-irány kelet felé fordulásából viszont a Várhegyet hosszában kb. Tárnok-u.—Dísz-tér vonala táján szelő hosszanti törést vélek kiolvashatónak, melynek következtében a márgapadok kelet felé billentek. Az I. kerület két leghatalmasabb vetődése, hegyszerkezeti vonala, az a két törés, illetve törésrendszer, mely a Várhegyet két hosszanti peremén szegélyezi. Az egyik a dunamenti törés, a másik pedig az ördögárok-völgy mélyreható törésvonala. Ez utóbbi törési rendszerhez tartozó vetődést az alagút építésekor a nyugati oldalon közvetlenül is észlelték, melyben szép baritkristályok mutatták, hogy ez a törésrendszer hévforrások útjának is szolgált, s voltaképpen ennek a törésrendszernek és nem a Várhegyet a Duna felé határoló törésnek felel meg a Gellérthegy hévforrásokban gazdag pereme is. A hévforrások feltörésére különösen azok a helyek alkalmasak, ahol a hosszanti töréseket keresztvetők, illetve törésvonalak szelik. A Várhegy dunai oldalán hévforrásnyomokról nem tudunk, az Ördögárok felőli oldalon azonban már Papp Károly (241) rámutat idézett jelentésében a Lovarda alatti víztelenítési müvekben levő 18 C fokos langyos vizekre. Ezeket újabban Horusitzky Ferenc és Gedeon Tihamér (390) a helyszínen tanulmányozták. A víztelenítési mű XI. sz. és XII. sz. aknájában az aknafalról lecsurgó víz 17.5 C hőmérsékletű, a XIV. aknában levő kútvíz hőfoka viszont 18.0 C fokú, télen hosszabb fagypont alatti felszíni hőmérséklet idején mért méréseik szerint. Az előbbi két aknában a víz 119.09 m magasságból csurog alá, az utóbbiban pedig 118.29 m magasságban áll a víztükör a tenger színe felett. E víztelenítési mű szelvényében a budai márgát törmelék fedi 133.09—133.39 métertől 142.09—142.44 méterig, s a budai márga az elsőnek említett aknáknál