Hidrológiai Közlöny 1937 (17. évfolyam)
Farkass Kálmán: Budapest székesfőváros vízellátásának egyes mérnöki szempontjai
Budapest Székesfőváros vízellátásának egyes mérnöki szempontjai 67 Súlyosbítja a helyzetet még olyan eset is, amely a szennyvizeknek elnyeletésére egyenesen nyelőkutat, sőt mélyfúrást is létesített, ami bizonyára nem szolgálja a karsztvizek javítását. A karsztvizekről s azoknak hidrológiailag egészen speciális természetéről még igen sok mondanivalóm lenne. Talán más alkalommal lesz arra idő, hogy ezzel a tárggyal külön is foglalkoztathatjuk a tisztelt Szakosztályt. Most csak annyit'említek meg, hogy a budavidéki karsztvizek tanulmányozásával, a Vízművek felkérésére, a Földtani Intézetnek már eddig is több kiváló szaktudósa foglalkozott. Dr. Vitális tagtársunk feljegyzéseim szerint még háromféle vízszerzési módról tesz említést, mégpedig a város északkeleti részéről kínálkozó ú. n. pannon-vizekről, továbbá a város duna-balparti területe alatt található ú. n. terrasz-vizekről és a Kőbánya alatt elterülő kavicsban található vizekről. Lássuk ezeket sorszerint mérnöki szempontból: Az ú. n. pannon-vizek tanulmányozása mintegy 2 év előtt Mayer István geológus útmutatásai szerint már megtörtént, de a főváros ellátása szemponjából nem a kivánt eredménnyel, mert a kimélyített, nagyobbszámú próbafúrás ugyan tekintélyes vastagságú vízhordórétegek jelenlétét tárta fel, ám ezeknek a rétegeknek a szemnagysága annyira finom, hogy az eszközölt próbaszivattyúzások a fővárosunknál fennforgó mennyiségi igényeket mégcsak meg sem közelítették. Ehhez képest a város a további kutatásokat ebben az irányban nem folytatta. A másodsorban említett terrasz-vizek tekintetében szintén történtek tanulmányok, sőt a Rákóczi-téren 1936-ban próbakút is készült, amelyet 8 napig tartó próbaszivattyúzásnak is vetettek alá. A kút percenként 1.53 méter depresszió mellett 420 liter vizet szolgáltatott, amelynek minősége azonban természetesen nem ütötte meg az ivóvíz-ellátásnál használt mértéket. Tudnivaló ugyanis, hogy a város altalajában több mint 800 km csatorna fekszik, amelynek régebben épült, sőt egy-egy újabban épült részei sincsenek vízzáróan készítve. Ennélfogva a csatornákban mozgó szennyvíz egy része, különösen nagyobb záporok esetén, az altalajba szivárog és az abban található ú. n. terrasz-vizeket szennyezi. Az 1936. november 10-én a próbaszivattyúzás befejezésekor vett vízminták vizsgálati adatai szerint kitűnt, hogy az ú. n. terrasz-víz a jelenlegi állapotában, szennyezettségénél fogva ivásra nem alkalmas, s ha azt éppen hábo-