Hidrológiai Közlöny 1936 (16. évfolyam)

Ijjász Ervin: A nyersalomtakaró szerepe az erdők vízháztartásában

A nyersalomtakaró szerepe az erdők vízháztartásában. Irta: Ijjdsz Ervin. (Közlemény a m. kir. Erdészeti Kutatóintézetből. Vezetője: Roth Gyula egyetemi ny. r. tanár.) A fatenyészet legfontosabb éltetőeleme a víz, amely mellett minden egyéb tenyésztényező eltörpül. A víz szerepe különösen az arid klimazónában bír nagy jelentőséggel, ahol a sikeres erdőgazdálkodás alapját képezi. A talajok vizháztartasánának megismerése ennélfogva a céltudatos erdőgazdálkodásnak egy roppant nagyfontosságú követelménye. A talajok mindenkori vízkészletére általánosságban a lehullott csapadékból szoktunk következtetni. A talajnedvességnek e módon való megítélése azonban teljesen illuzórikus, mert a lehullott csapadéknak a talajba való jutását elsősorban a talaj növénytakarója gátolja, mely terjedelmes levélzetével a csapadék egyrészét elpárologtatja, illetőleg leköti. A növénytakarónak ez a hatása különösen az erdős területeken fokozódik, ahol a csapadék lekötéséhez az állományok mellett, még az erdei aljnövényzet és az alomtakaró is hozzájárul. Tanulmányunkban az erdei nyersalomtakaró csapadékkötő szerepét tettük vizsgálatunk tárgyává. Vizsgálatunkat a Krauss-féle sorozatos talajnedvesség-méréssel hajtottuk végre az erre a célra kiválasztott hat erdőrészletben. A nedvességméréseket 1934/35. telén, heti időközökben végeztük. A kísérleti területek lue-, eredeifenyő- és bükkállományok között oszlottak meg, míg egyike vágásterület volt. A területek talajadottságait 0—50 cm mélységben az Ha—61a. ábrák szemléltetik. A nedvességmérés eredményeit a nedvességi időgörbéken (Kronoisopléták, 1—6. ábra) 5%-os, illetve 10%-os fokozatokban 50 cm mélységig mutatjuk be 100 cm

3 talaj szárazsúlyának százalékában. A Krauss-féle módszerrel végrehajtott sorozatos nedvességmérések eredményeit (súlyszázalék) térfogatszázalékra az 1/b—61b. ábrák által szemléltetett súlygörbék segítségével számítottuk át. A talaj