Hidrológiai Közlöny 1936 (16. évfolyam)

Weszelszky Gyula dr.: A budapesti hévvizek rádiumemanációtartalmának eredetéről

A budapesti hévizek rádiumemanációtartalmának eredetéről 13 Ha ez adatokat összehasonlítjuk, akkor mindenekelőtt feltűnik, hogy a Rákóczi-forrás vizének rádiumemanáció-tartalma erősen kiugrik a többi közül és ha eltekintünk a gyenge vizhozamú, nehezen megközelíthető és egyébként is előnytelen fekvésű Kara Musztafaforrás vizével nyert eredménytől, úgy a két szárnyon fekvő forrás vizének rádiumemanáció-tartalma a leggyengébb. Sokkal jobban, határozottabban látszik a víz rádiumemanációtartalmának a Rákóczi-forrástóli távolodásával való csökkenése a Rudasfürdő körül telepített fúrt kútaknál. Itt a helyzet a következő: Az Attila-forrás (8) vizének rádiumemanáció-tartalma 88.2 emán/lit. a Juventus-forrás (7) „ „ „ 56.6 „ a rakodóparton fúrt kút (6) felső repedéséből előtörő víznek 12.5 „ ugyanazon forrás dolomitból előtörő vizének 10.0 „ a Döbrentei-téri park régebbi fúrása (5) vizének 12.6 „ Ez adatokat szintén a Rákóczi-forrástól való távolodás sorrendjében soroltam fel. A felsorolt fúrt kutak közül az első három a Rákóczi-forrástól közel keleti irányban a Duna felé kis eltéréssel egy irányban fekszenek. Az utolsónak említett Döbrentei-téri fúrás a Rákóczi-forrástól északra, illetve kevéssé északkeleti irányban fekszik. A fenti adatokból mindenekelőtt feltűnik, hogy az Attila-forrás vizében, a Rákóczi-forrás után, a legtöbb rádiumemanációt találtuk, jóval többet, mint a volt igazgatósági épület udvarán fakadó névtelen forrás vizében, noha ez a forrás a két forrás között, tehát a Rákóczi-forráshoz közelebb fakad. Nem szabad azonban elfelednünk, hogy a névtelen forrás egy természetes forrás. A természetes forrásokban a víz részben a forrásmedence falain, dolomit-liszten, vagy kásán átszivárogva, részben keskenyebb repedéseken át szabad felülettel folyva, gyűlik a kisebb vagy nagyobb medencébe. Bárhol merítjük itt a vizet, az ott összegyűlt víz egy része szabad felülettel mindig kisebb-nagyobb utat tett meg s igy rádiumemanáció-tartalmának egy részét elvesztette. Jellemzően mutatják ezt a Mátyás király-forrás és a Beatrix-forrás vizével nyert adatok. E kettő ikerforrás, szorosan egymás mellett fekszenek, vizük összetétele egyébként egyforma. A Mátyás-forrás bő vízhozamú, medencéje meglehetősen nagy, amihez még az járul, hogy vizének egy része szűkebb repedésen át messzebbről jön. E víz literében 66.6 emán rádiumemanációt találtunk. Ezzel szemben a csekély vízhozamú Beatrix-forrásnak kicsi medencéje van, vize főként e kicsi medence