Hidrológiai Közlöny 1935 (15. évfolyam)

Horusitzky Henrik: Budapest dunabalparti részének talajvize és altalajának geológiai vázlata

56 Horusitzky Henrik talajvíz és a Pilisi-utca táján torkollik a völgybe. A talajvíz a völgynek ezen a részén, mondjuk a Király-kilátódomb és a Grassalkovich-domb között, a tufás rétegből származik, míg az Első Magyar Részvény-serfőzde rákosi jégtermelő telepétől kezdve keletre a pontusi-pannoniai homokok szolgáltatnak bőséges vizet. A talajvíz a völgyben, a határtól a Kerepesi-útig, tehát az említett 6000 méteres vonalon, ugyanazzal a lejtéssel bír, mint a felszín, hozzávetőleg 100 m-enkint 16 cm eséssel. Alkalmasabb helyeken a víz összegyülemlik, különösen, ha azt mesterségesen is elősegítik. Ilyen helyeken kisebb tavacskák jönnek létre, mint a Piócatelepnél, a Korchus-malomnál, a jégvermeknél, a Váltó-utcai strandfürdőnél és a Zsivora-út és a Kerepesi-út mentén lévő másik strandfürdőnél. Valamennyi tavat a Rákospatak táplálja, kivéve a Pióca-tavacskákat, amelyek számára 50 cm átmérőjű, 11 méteres fúrt kút szolgáltatja a vizet. A jobbparton, azaz a jobbparti lankás lejtőn, a talajvíz szintje meglehetősen alkalmazkodik a felszínhez és a patak felé igyekszik. A határmentén azonban már a mediterránból is nyernek vizet. Ezt a 280. számú adatnál, az ott a kútból kihányt anyagban talált Osztrea-héjak is bizonyítják. A Korchus-malom felett ásott 7 méteres kút pedig pontusi homokból kap vizet. Hasonló pontusi-pannoniai homokból fakad a legújabban mélyesztett 71 m mély artézi kút, amelyben a víz, a kút alacsony fekvésénél fogva, felszín felé szökik. A víz 20—29 m mélységből tör fel. (X. ker. 294. számú fúrás). A jégvermek és a Korchus-malom között húzódik a határ a felső mediterrán és a pontusi rétegek között. Ezt a határ legmagasabb részén levantei kavicsos hordalék takarja, majd sárga homok, a völgyben pedig homokos kavicsos hordalék, amely esetleg a pleisztocénba, vagy pedig már a holocénba tartozik. Magát a völgyet azután a patak üledéke tölti ki, amely húmuszos agyagból, homokos agyagból, a mélyebb részeken zsombékos nádasokból, illetve tőzeges agyagos földekből áll. A völgy bal oldaláról a talajvíz nem a völgy felé, hanem a rétegek dűlésének megfelelően, ellenkező irányban áramlik. A völgy Kerepesi-út felőli részének baloldali, gyengén emelkedő területén talajvízzel alig találkozunk, mert oda a Rákospatak árja nem jut el, a csapadékvíz pedig vizet át nem eresztő rétegek hiányában, csakhamar beszivárog a mélybe. Külön kell megemlékeznem a Király-kilátódomb vízi viszonyairól, ahol van ugyanis jó kútvíz, de ez a tufás rétegekből szár-