Hidrológiai Közlöny 1935 (15. évfolyam)
Dr. Jaskó Sándor: A Baradla-barlang jósvafői szakaszának karszthidrológiája
A Baradla-barlang jósvafői szakaszának karszthidrológiája. Irta: Dr. Jaskó Sándor* A Baradla barlangrendszer új járatainak felkutatása a hidrográfiai hálózat követésével történt. Ma már ott tartunk, hogy a legtöbb behatoló vízfolyás útját egészen a felszínre vezető víznyelő kürtőig ismerjük. (3.) Megoldandó problémának maradt még fenn a barlangi vizek eltűnése és újból a felszínre jutása. A Styx patakban egyesült vizek ugyanis eltűnnek a „Hlanicza-fő" nevű szikla tövében és ismeretlen úton elhagyják a barlangot. Strömpl (6.) szerint a barlangi vizek a Jósva forrásban tűnnek ismét elő. Dudich. az Aggteleki-barlang vizeinek legalaposabb ismerője, határozottan tagadja ezt (2.), kiemelve, hogy a vízfestési kísérletek negatívak voltak s hogy a forrás működése teljesen független az időszakos barlangi patakok vízjárásától. Kessler (4.) csatlakozik Dudich és Cholnoky (1.) azon véleményéhez, mely szerint a barlangi patakok egy mélyebb, ma még kikutatlan szintben folynak tovább, de kiemeli, hogy bár a barlangi vizek és a Jósva-forrás közti összefüggés megvan, a forrásnak még egy, ettől független, földalatti hozzáfolyásból kell táplálkoznia. Érdekes feladatnak látszott tehát annak a tisztázása, hogy a Styx patak merre veszi folyását s a Jósvafői-ág valóban tása-e a főágnak, vagy pedig egy betorkoló mellékág csupái A „Hlanicza-fő" nevű sziklatömb tövében, ott ahol az Óri hegyének** omladéka alatt eltűnik a Styx, váltakozó kere. c szetű, de aránylag nagyobb nehézség nélkül járható, alagútszerű folytatásban követhetjük a patakmedret tovább. A hatalmas terem alját 20—25 m. vastagságban egymásrahalmozódott és travertinnel összecementált sziklatömbök töltik ki. Az így keletkezett breccsa tetején, mintegy szilárd fenekű felső üregben, vezet tovább * Bemutatta az 1935. október 30-i szakülésen. ** A könnyebb tájékoz-ódás miatt kénytelen vagyok a szövegben az egyes termek, cseppkőképződmények népies neveit használni.
