Hidrológiai Közlöny 1935 (15. évfolyam)

Dr. Jaskó Sándor: A Baradla-barlang jósvafői szakaszának karszthidrológiája

A Baradla barlang jósvafői szakaszának karszthidrológiája 199 ványait. Igen jól feltárta a hajdani patak fluviatilis lerakódásait egy másfélméteres kavicsgödör, melyet a barlangi útépítés céljaira ástak 1935-ben, a „Cseppkőország-határköve" nevű képződménynél. Itt a következő szelvényt látjuk (felülről lefelé): vékony sávokban váltakozó agyag, és homok 0.40 m, tiszta, barna barlangi agyag 0.12 m, agyagos homok, helyenként kvarckavicsokkal 0.15 m, sötét színű, tiszta kvarchomok 0.10 m, kvarckavics, agyag és homok lencsékkel 0.25 m, durvább szemű kavics homokos kötőanyaggal 0.50 m. A szelvény után ítélve kétségtelenül bebizonyítottnak látszik, hogy régebben jelentős ideig barlangi pataknak kellett az üregben folynia. Fig. 2. ábra. Korrodált felületű sziklák a Styx-patak alsó járatában. — Felsen mit korrodierten Flächen im unteren Gang des Styx-Baches. A jelenleg kialakuló üregkitöltésben természetesen csak a vízszivárgással kapcsolatos cseppkőképződés játszik jelentékeny szerepet. Figyelemreméltó, hogy az Óriások-termének hatalmas cseppkőképződményei: Nagybálványoszlop, Ganymedes kútja stb. a barlang történetének azon aránylag rövid, utolsó idejében