Hidrológiai Közlöny 1935 (15. évfolyam)

Horusitzky Henrik: Budapest dunabalparti részének talajvize és altalajának geológiai vázlata

100 Horusitzky Henrik vetöleg 11 cm-t. A Városligeti-patak nyomára, a Városligeti-tavat kivéve, már talán csupán az Aréna-útmenti régi lóversenytéren akadunk. A Városligeti-tó keleti része még az eredeti patakra emlékeztet. A tavat azonban már nem ezen patak táplálja. A tóba a Rákos-patakból mesterséges, fedett csatornán át, szükség szerint, eresztik a vizet. A fedett csatorna, amely a Rákos-pataknál, a Szőnyi-út elején kezdődik és a Szőnyi-út és Borostyán-utca mentén folytatódik, a Városligeti-kőrút melletti kis hídnál nyílik a tóba. Ebbe a Városligeti-völgybe jobb oldaláról egy összefüggő mocsaras völgyület ereszkedik délkeleti irányban, amely a Hajtsár-út táján veszi kezdetét, .majd kiszélesedve és több apróbb mocsaras ágat magába fogadva, a Stefánia-úti víztoronytól keletre, a régi lóverseny tér keleti végén adta át a vizét a Városligeti pataknak. A jelzett részen a felszínnek nagyon csekély esése van, s így a talajvíz is csak lassan szivárog ebben az irányban. Mondhatnánk, hogy majdnem álló talajvíz van ezen a területen. A Városligeti-patak jobb oldaláról is két csermely igyekszik a patak felé. Az egyik a X. kerületi Pékerdő tájáról, amely a Keleti pályaudvar keleti végén torkollik a patakba, s a másik, az Aréna-út és az Ajtósi Dürer-sor találkozásánál torkollik bele. Jelenleg ezek a völgyecskék már fel vannak töltve. Az elsorolt völgyületek között a homokbuckák sorakoznak északnyugat—délkeleti irányban; a homokos hullámos terület magassága + 9.00 és + 19.00 méter között váltakozik. A talajvíz a térszínhez igazodva, a Duna 0 pontja felett + 6.00 — + 16.00 méter között mozog. Az alapkőzetet, amint már említettem, a XIV. kerületben az oligocén agyag és mediterránkori különböző kőzetfajták, vulkáni tufákkal váltakozva, képviselik. Ezekre még szarmata rétegek is települnek. Jellemző itt a vizet átbocsátó szarmata rétegekre az, hogy ahol nem nagy mélységekben fordulnak elő, ott talajvíz alig van. A szarmatát borító vékony homok, esetleg kavicsos hordalék a vizet csakhamar átbocsátja és a vizet nyelő kőzetek levezetik. úgyhogy a talajvíz úgyszólván egészen eltűnik a vékony hordalékkal borított szarmatakori alappal bíró területekről. Az alapkőzet a XIV. kerületben a Rákos-patak jobb oldalán + 4.00 — + 20.00 méter közötti magasságban érhető el, a patak bal oldalán pedig csak + 2.00 — + 12.00 méterig emelkedik.