Hidrológiai Közlöny 1934 (14. évfolyam)

ifj. Noszky Jenő dr.: Adatok Lókút község vízellátásának kérdéséhez

92 ifj. dr. Noszky Jenő A tektonikának szerepe tehát a rögökre bontásban van, de közvetve a vízellátást is befolyásolja, mert általában csak olyan helyen remélhető nagyobb mennyiségű víz, ahol a vízrekesztő réteget tartalmazó rög elég nagy kiterjedésű és megvan benne a vízrekesztő rétegcsoport fölött a vízátbocsátó, illetve a víztároló rétegsor is. megfelelő vízgyűjtőterületen. Ezek után a lókúti vízhiány megoldásának lehetséges módjai a következők volnának: Kutató aknákkal meg kellene vizsgálni az alsókréta képződmények (biancone, brachiopodás-echinoidás, stb. alsókréta mészkő) fedőjét, melyeket többnyire lösz borít, hogy általános elterjedésben megvannak-e itt alattok a középső-kréta buzális (osztreás-brachiopodás, stb.) rétegei; a középső-kréta requiéniás mészkő fekvőjében. Ha ez sikerült, akkor olyan területen, ahol elegendő nagyságú vízgyűjtő terület is rendelkezésre áll, a requiéniás mészkövön keresztül kell kutat fúrni, ill. ásni a víztartó rétegbe. így aránylag még nem túlságosan mélyen, 40—50 m mélységben meg lehetne kapni a vizet. Bár számításba kell venni azt, hogy a tömött és kemény requiéniás mészkőben ez is nem kis munkát és kiadást igényel. Mint ilyen elég nagy vízgyűjtő területtel rendelkező, középsőkréta rög, számításba csak néhány jöhet. így pl. a falu keleti vége felett levő, 491.5 m magassági ponttal jelzett kiemelkedő hátnak az orbitolinás mészkővel határos területe. Egy második, szintén számításba vehető terület a templom mögött északra fekvő alsókréta tábla lösszel eltakart fedősorozata, ha aknák segítségével a víztartó osztreás-brachiopodás, stb. képződményt sikerül kimutatni. Harmadik területnek a falutól délre fekvő oldalgerinc tekinthető, ha az előbb említett, középső-kréta bazális réteg kimutatható. A templom és a K-i faluvége közti középső-kréta agyag és márga csoportból, mivel vízgyűjtő fedősora hiányzik, a már meglevő vízmennyiségnél nagyobb vízszolgáltatást nem igen várhatunk, mert már most is meglehetősen igénybe van véve az oda telepített kutakkal. Egy második lehetőségként a Dunántúli Középhegység több pontján kimutatott karsztvíznek a felhasználása adódna. A karsztvíz-nívóra utalnak ugyanis a Hajmáskér, Kádárta és Gyulafirátót környékén fakadó, erős és nagyszámú források. Ezek tekintetbevételével a karsztvíz-nívó kb. a 200-as magassági görbével esnék egybe; így Lókút magassági viszonyait tekintve — mintegy 300 m mélységben lehetne megkapni a karsztvizet. Azonban a technikai kivitel drágasága, ill. a karsztvíz nyerés eddig ismert módszerei