Hidrológiai Közlöny 1934 (14. évfolyam)

Noszky Jenő dr.: Adatok az Ipolyvölgy hidrológiájának ismeretéhez

56 Dr. Noszky Jenő a medencéjét foglalta el. De már általában véve, különösen a vége felé erősen regressziós volt, s a miocén elejére el is tünt. Benne különösen a nyugati részeken — a közelében, vagy a benne levő szárazföldekről származó, behordott növény detritus kisebb, számba nem igen vehető széntelepecskéket fejlesztett. A miocén elején, az aquitanienben területünk egész terjedelmében szárazulattá lesz. Igaz, hogy régi, az oligocén tenger, ill. sülyedés létrehozta medencéjének a mélyedéseibe helyenkint, különösen a keletibb részeken sok kavicsos-, homokos-, agyagos-, stb. törmelék-anyagot zúdítanak le a környezetének magasföldjeiről lejövő torrensek és teregetnek széjjel igen változó vastagságban. A fenti keleti, stb. részeken azután a további sülyedésekkel fellépnek a szénképződés feltételei: a láposodások, melyekben dús növényzet fejlődik. Ellenben nyugat felé a szárazulat, úgy látszik, magasabbra emelt volt s így ezeken a részeken csak pusztulás, lehordás folyt. Ugyanis úgy az aquitanien terresztrikumok, mint pedig a következő burdigálien és mélyebb helvétien tengeri rétegek hiányzanak. T. i. DNy-on Szob és Helembánál, valamint Esztergom körül az andezitek egyenesen a cattien rétegekre települnek. Az aquitanien hidrológiája, ill. hidrográfiája a jobban számbavehetett keleti részeken igen változatos volt. Hiszen a fent említett hordalékok vastagsága, elhelyezkedése, kimaradási, kivastagodási, gyors megváltozási viszonyai igen változatos felszínű szárazföldre vallanak, szemben a tenger kiegyenlítőbb természetű, lassú, fokozatos átmeneteivel. A felső-aquitanien folyamán, mikor a széntelepek anyaga fejlődik a hatalmas kiterjedésű és eléggé összefüggő lápterületeken, két ízben gyenge tengeri ingresszió nyer tért kelet felől. Hiszen a sajó- és egervölgyi területeken az alsó-aquitanien rétegei még tiszta marin jellegűek, a felső-aquitaniené pedig erősen brakkosak. Ezek az ingressziós képződmények azután eltemetik a lápmezőket és így megindítják a szenesedési folyamatokat. A tengeri ingressziók időszakos visszahúzódása után a további, lassú süllyedésekkel a szárazulatokon számos helyt ismét megindulnak a láposodások és így két ízben is újabb széntelepek képződésére nyílik lehetőség. A felső széntelep kifejlődése után újból beköszöntött gyenge ingressziót a rákövetkező korszakban, a burdigálien folyamán állandó és folyton erősbödő transzgresszió váltja fel a keleti részeken, mely egészen a Galga, Feketevíz és Kürtös patak vonaláig jut el.