Hidrológiai Közlöny 1934 (14. évfolyam)

Noszky Jenő dr.: Adatok az Ipolyvölgy hidrológiájának ismeretéhez

54 Dr. Noszky Jenő környezet számbavétele' révén felismerhető, devon-karbon képződmények kifejlődtek és lerakódtak. Az utóbbiak ideje alatt kétségen kívül tengeri korszak volt errefelé is. Elterjedésüket tekintve pedig •egész területünkön fel kell tételezni jelenlétét, illetőleg meglétét az egyes elszórt nyomaik és az analógiák alapján. A karbon végén s permben, azután a nagy geoszinklinálisok rétegei lassankint meggyűrődnek, majd pedig successzíve kiemelkedneki, úgyhogy a terület zöme szárazulattá, magas hegyvidékké lesz, amit a tengeri permnek jóformán az egész környezetről való hiánya is igazol (Az ÉNy-i Kárpátok vidékéről.). A magasra kiemelkedett hegyvidéken természetesen az eróziósdenudációs, lepusztító folyamatoknak tág tere nyílik. Ezért is, ahol a későbbi ingressziók nem borítanak rá a variszcida hegyek megkopott peleplénjére kisebb-nagyobb, védő takarókat, vagy pedig, ahol réteg megóvó, mély besüllyedések nem következnek be rajtok, ott alaposan letarolódnak. A tengeri ingressziók sorát az alsó-triasz nyitja meg, amelynek nyomai a werfeni palákban (ha helyenkint gneisszá és csillámpalává kontaktizálva is az alsó tortónien, vulkanikus kitöréseiből) Selmecbánya környékén maradtak meg. Mindenesetre a ma észlelhető pár foltocskánál jóval nagyobb kiterjedésre kell arrafelé következtetni. Az ingresszió behatolási irányát Ny—ÉNy felöl kell feltételezni. A középső triasznak ma még kétes nyomaitól eltekinve, a felső triaszban találunk új, éspedig erősebb, tengeri ingressziós lerakódásokat: Nyugat-Hontban és Dél-Nógrádban. Igaz, hogy csak apró, diapír rögök alakjában. Ezek azonban a kifejlődés és az összefüggés alapján már Ny—DNy felöli összeköttetésre vallanak: a Dunántúlnak felső triász tengereivel. A júrában és krétában hézag van, tehát szárazulatra kell következtetni, úgyszintén a paleocén alatt, sőt az yprésienben is. Ez az időszak tehát hatalmas eróziójával nemcsak a régebbi variszcida maradványokból pusztított le újból sokat, hanem még a triász képződményeiből is. A krétakorú, első alp-kárpáti gyűrődések, amelyek pedig a Veportól É-ra, a később összetöredezett s a mai kárpáti maghegyeinket alkotó, illetve létrehozó hegyláncokat alakították ki, területünkön dacára, hogy ez felgyűrődésük egyik üllője volt, nem hagytak felismerhetőbb nyomokat. Legalább is a régi képződmények nincsenek még ez irányban átkutatva.