Hidrológiai Közlöny 1934 (14. évfolyam)

Szilágyi Gyula: Sajó Elemér emlékezete

6 Szilágyi Gyula 1897-ben, 22 éves korában lépett a földmívelésügyi minisztérium vízügyi műszaki szolgálatába. Pályája kezdetén a Ferenccsatorna óbecsei zsilipjének építésénél, azután a budapesti kultúrmérnöki hivatalnál, majd a Bega csatornázási munkálatainál működött. 1906-ban került a Soroksári Dunaág rendezési munkálataihoz, ahol 1928-ig előbb mint tervező és építő mérnök, később mint a kikötőépítés kormánybiztosának helyettese a Budapesti Kereskedelmi és Ipari Kikötő megvalósításának egyik legszívósabb harcosa és irányítója volt. Itt tanúságot tett céltudatos akaraterejéről és csüggedhetetlen hitéről; amikor úgy látszott, hogy a kikötőépítés továbbvitele elé pénzügyi nehézségek miatt leküzdhetetlen akadályok tornyosulnak, kitartó szívóssággal folytatott meggyőző érvelésével sikerült az illetékes tényezőket meggyőzni a budapesti kikötő életbevágó közgazdasági jelentőségéről. Ezalatt az idő alatt számos tanulmányt írt nagyrészben a földmívelésügyi minisztérium kiadásában megjelenő Vízügyi Közlemények hasábjain és ezeknek keretén túl is különösen két müve érdemel említést. Egyik A beton című könyv, amelyet közvetlen munkatársával, Lampl Hugó mérnökkel együttesen állított össze és ebben a terjedelmében is hatalmas műben laboratóriumi tanulmányaik és építéskiviteli tapasztalataik alapján a beton szerkezetének és tulajdonságainak elméleti fejtegetéseit és gyakorlati alkalmazásának módjait foglalták össze. Ennek a könyvnek a jelentőségét a magyar műszaki irodalomban minden betonnal foglalkozó mérnök jól ismeri, jellemzésül szolgáljon az, hogy a Magyar Mérnök és Építész Egylet nagy aranyéremmel tüntette ki. Másik kiemelkedő tanulmánya Viziutak és vasutak hazánkban és a külföldön címmel jelent meg 1909-ben. Ebben bontakozott ki először műszaki és közgazdasági tudásának, veleszületett érzékének szerves kapcsolata, az eljövendő szervező talentum. 1928-ban, amikor már a budapesti vámmentes kikötő, petroleum kikötő, gabona tárház nagyszabású munkálatai a megvalósulás stádiumába jutottak s az ő nagyvonalú kezdeményező és szervező munkásságára ott már nem volt szükség, a földmívelésügyi minisztérium vízügyi szolgálatában központi beosztást nyert, ahol nemzetközi vízügyekkel és egyik kedves témájával, a Balaton ügyeivel foglalkozott. Végül 1930-ban elérkezett pályájának csúcspontjára, amikor a magyar vízimérnökök legmagasabb tisztét, a vízügyi csoport vezetői állását foglalta el. Zseniális képességei itt bontakoznak ki teljes nagyságukban.