Hidrológiai Közlöny 1934 (14. évfolyam)
Dalmady Zoltán dr.: A balneológia és hidrológia kapcsolatáról
16 Dr. Dalmady Zoltán elérni, másrészt ismerünk szokatlanul erős radioaktivitású vizeket, amelyek a hozzájuk fűzött reményeket egyáltalában nem tudták beváltani. A gyógyító érték nem egyszerű függvénye a radioaktivitásnak. Elismerve, hogy a radioaktivitás magában véve is gyógyító tényező, valószínűnek kell tartanunk, hogy sok esetben csak indikátora valamely eddig ismeretlen, mindenkor a radioaktivitással kapcsolatban, de tőle mennyiségileg függetlenül jelenlevő gyógyító tényezőnek. Az orvosi gyakorlat a legtöbbször megelégszik a víz radioaktivitásának emanációra, mégpedig rádiumemanációra vonatkoztatott mennyiségi megjelölésével. A mennyiség Eman-okban közlendő, bár a mindennapi gyakorlat még sokszor használja a Macheegységet is. Újabban fokozott figyelem terelődött a vízben oldott radioaktív anyagok közelebbi megismerésére, s így újabb ásványvízelemzések megállapítják, hogy rádiumemanációval („Radon") vagy thoriumemanációval („Thoron") van-e dolgunk és beható gonddal igyekeznek magának a thoriumnak, rádiumnak, illetőleg más radioaktív elemnek mennyiségét is meghatározni. Klinikai jelentőségük egyelőre még nem látható tisztán és fölöttébb sajnálatos, ha az üzleti érdek egy-egy véletlenül talált rekord-értékhez nyomban különös reményeket is fűz. A víz radioaktivitásának ismeretén kívül fontos a forrásgázok radioaktivitásának ismerete is, s így ennek külön meghatározása el nem mulasztható. 2. A kémiai elemzés eredményeit kell a vizek balneológiai megismerése szempontjából a legfontosabbnak mondani. Az ásványvizek sóoldatok és tapasztalati tény, hogy orvosilag észlelhető hatásai legnagyobbrészt megfelenek a gyógyszerhatástani tudás alapján kiszámítható hatásoknak. Nem szenved kétséget, hogy a természetes sóoldatok lényegükben ugyanúgy hatnak, mint a mesterségesek. Mesterséges ásványvizek sok tekintetben ugyanúgy hatnak, mint a természetes ásványvizek és az indikációk bizonyos körében helyettesíthetik azokat. Elég például az igen széles körökben eredményesen használt és a Magyar Gyógyszerkönyvben is hivatalos mesterséges karlsbadi só oldataira utalni. A tapasztalás azonban azt mutatja, hogy az ásványvizeket nem mindig és nem tökéletesen pótolhatják még a legtökéletesebben utánzott sóoldatok sem. És különösen nem pótolhatják a forrásnál végzett ivókúrát a palackozott vízzel végzett kúrák sem. Fel kell tételeznünk, hogy a vizeknek közkeletű elemzése nem ad
