Hidrológiai Közlöny 1934 (14. évfolyam)

Földvári Aladár: Hidrológiai megfigyelések a Budai hegység nyugati peremén

Hidrológiai megfigyelések a Budai-hegység nyugati peremén 107 Itt a 2. réteg tárolja a vizet, mig vízrekesztő rétegként az 1. réteg szolgál. A vízgyűjtő terület az Iharos-hegy Dobogó-hegy vonulata, melynek a felszínét szarmata mészkő alkotja. Ez a vízhorizont több ponton is feltárt. Legjellemzőbben a biai alsó majortól keletre eső árkok tárják fel néhány forrás révén. Ezek rétegforrások és egyben túlfolyóforrások is. Az alsó majortól keletre lévő árokban a forrás mintegy 165 m tengerszint feletti magasságban van. (Mérés aneroid barométerrel történt.) A majortól délkeletre vezető szekérút mentén fakadó forrás és a mellé ásott kút szintén 165 m magasan van (3. ábra). A kúttól délkeletre húzódó, villásan szétágazó árok déli ágában valamivel magasabban, 170 m-nél találunk forrást. (Ezen kívül egy kisebb vízmennyiséget adó 195 m magasan fakad.) K. Figure 3. ábra. 1. Közép-miocén barna agyag — argile brune du miocéné moyen, 2. közép-miocén meszes homok — sable calcifére ä miocéné moyen, 3. lajtamészkő — caloaire tortonien, 4. felső-mfocén homok — sable du miocéné supérieur, 5. szarmata mészkő — calcaire sarmatien, 6. holocén törmelék — débris holocéne. A fekete szín jelzi a talajvizet. — La couleur noire indique l'eau souterraine. Mig a 165—170 m magasságú vízhorizont télen-nyáron ad vizet, a magasabb helyzetű, kevesebb vizet szolgáltató horizontok vize nyáron elapad. Ezek a magasabb helyzetű víznívók eredetüket a lajtamészkő-szarmata mészkő sorozat helyenkint kifejlődött tömöttebb vagy agyagos kifejlődésü vízátnemeresztő padjainak köszönhetik. Ahol a terület felépítése miatt a 165—170 m-es víznívó vize forrás alakjában a felszínre nem jöhet, ott kutakkal feltárható. A Biától keletre, a torbágyi viadukttól délre lévő, mély árkokkal szabdalt dombokon egy gyümölcsös kútja ugyancsak a lajtamészkő alatti